2013. július 28., vasárnap

Jennifer L. Armentrout: Vetkőzik a tanú /2013/

Hát ha valaminek nem volt semmi értelme, akkor ez az a könyv. Vannak azok az irományok, amiket szívesen olvas az ember, mert lendületesek, tartalmasak, szórakoztatóak. Meg nem tudom mondani mikor találkoztam utoljára ilyen könyvvel, de határozottan emlékszem rá, hogy volt rá példa a múltban. Kár, hogy már nem tudom, még csak érintőlegesen sem behatárolni, milyen is a katarzis élménye... Aztán vannak a pocsék könyvek ugyebár, amik kínszenvedést okoznak, miközben igyekszik az ember az agyába erőszakolni azon betűk csoportját, amikre építkezik a "mű". Tapasztalati faktor tekintetében, ezek a könyvek meglehetősen gazdagok, mert állandóan újdonságokat találhatunk bennük, amennyiben figyelmesen olvasunk. Például megtudhatjuk hogyan is lehet teletömött szájjal, a kéj csúcsán a másik fél nevét sikoltani... vagy hogy milyen magatartásbeli problémák, milyen előzmények után keletkezhetnek. Ha egy nő szexualitását tekintve határozott, vagy ha egy férfi kicsit akaratosabb a kelleténél, akkor már mindannyian tudjuk, hogy ez csak és kizárólag a háttérben megbújó nemi erőszaknak köszönhető. Sőt ezen irományok feladják a leckét nyelvtanügyileg is rendesen - a világ összes szinonimáját összecsoportosítják a közösülés, és az ebben a tevékenységben résztvevő testrészek megnevezését illetően. Persze nem egy könyvben van minden összegezve - mert az úgy túl egyszerű, mi több, túl pihentető volna - hanem legalább húsz különböző "műben"... így némi szorgalom, és eltökéltség szükségeltetik az adatok feldolgozásához, és kiértékeléséhez, és aki szorgalmas, mindenképpen elkönyvelheti a folyamat végén, hogy egyáltalán nem érte meg. Nem sok értelme van az egésznek, gondolhatnánk teljes joggal, én mégis azt állítom, hogy még mindig több értelme van, mint egy "semmilyen" könyvet olvasni. És hogy milyen is a "semmilyen" könyv? Olyan mint a Vetkőzik a tanú.


Madison Daniels kölyökkora óta rajong bátyja legjobb barátjáért, Chase Gamble-ért. Mindenki úgy véli, tökéletes párt alkotnának, ám van két komoly probléma: egyrészt Chase megfogadta, soha nem kezd komoly kapcsolatot, másrészt négy évvel korábban, egyetlen éjszakára túllépték a barátság határát, és azóta állandóan civakodnak.
Madison bátyjának esküvőjén azonban mindkettejüknek részt kell vennie, ezért erre a hétvégére tűzszünetet hirdetnek az ifjú pár kedvéért. Ám a nyugalomnak vége, amikor kiderül, hogy szervezési hibák miatt két éjszakát kénytelenek összezárva tölteni egy nászutas-lakosztályban. Ráadásul sorra történnek a „balesetek”, amelyekkel a kedves család próbálja bebizonyítani, hogy a két fiatal közötti szenvedély másra is jó lehet, mint állandó harcra. Hacsak Madison és Chase előbb meg nem fojtja egymást…

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 227
Ára: 3499 Ft



Ha az előző olvasmányra azt mondtam, hogy erősen húz a Harlequin kiadó által forgalmazott gyönyörűségekre, akkor jelen könyvünkre gond nélkül leszögezhető azaz állítás, miszerint nemcsak hogy hajaz rájuk, hanem egyenesen és totálisan ugyanolyan. Mind hosszát, mind tartalmát tekintve. És mérhetetlenül unalmas. Dög unalom... Míg olvastam, mínuszba fordult a pulzusom, és majdnem belefulladtam a levendula illatú fürdővizembe. Pár mondatban felvázolnám az alaptörténetet szemléltetésképpen, hogy mennyi fontos információra kellett guvadó szemmel ügyelnem a történetvezetés folyamán. Szóval van a hősnő Madison, és van a hős Chase. Gyerekkoruk óta ismerik egymást, együtt nevelkedtek, hősünk a hősnő bátyjának a legjobb barátja. A srác klubtulaj - fantáziadús... -, hölgyeményünk pedig valamilyen könyvtárosi munkát lát el - itt feszül az első és már jól megszokott ellentmondás. Ilyenkor amúgy tényleg el szoktam gondolkozni. Miért hiszik azt az írónők, meg úgy általában a nők, hogy a délceg, és frenetikusan fantasztikus, tökéletességében utánozhatatlan pasik, csak és kizárólag a hasonlóan frenetikusan fantasztikus, és tökéletességében utánozhatatlan nőket kedvelik? Ha csak egy napig engednénk egy nőnek, hogy egy pasi agyával gondolkozzon... Megint lehet hogy bennem van a hiba, de a környezetemben fellelhető pasik, soha ebben az életben nem kategorizáltak ennyire meredeken. Van olyan, aki a csendesebb lányka után, egy karakán kiscsajt csípett fel. Az egyik magas volt, és vékony, a másik töltött galamb típusú... és akkor mi van? Egyszer nem hallottam az érintett férfiút panaszkodni. És ha már könyvtárosok... tíz pasiból legalább hét vonzónak találja az intellektuális kisugárzású, könyvtáros és/vagy titkárnős nőket. Ez valamilyen egyetemleges komplexus lehet a pasiknál, ami az iskoláig vezethető vissza... a tiltott gyümölcs, a tanárnő, akit nem lehet megtömni, de azért legalább egyszer mindenki fantáziálgat róla. Plusz még ott van a nehezen levetkőzhető kényszer a csábításra, megrontásra, karöltve az örök költői kérdéssel "vajon mit tudhat ez a lányka, bugyogó nélkül?". Röviden: a pasik zöme kihívást lát egy csinos kis szarukeretes szemüvegben. De visszakanyarodva a történethez... egyszer valamikor évekkel ezelőtt ezek az ütődöttek majdnem összefeküdtek, de csak majdnem, és azóta nem találják a helyüket, és ott kerülik egymást, ahol lehet. Bánatukra hősnőnk bátyja úgy dönt, hogy megnősül, és főszereplőinket kérik fel tanúknak, ezáltal segítve a Sorsot az elkerülhetetlenben. Oké, kicsit lapos is a sztori, illetve annyian és annyiszor feldolgozták már, hogy azt nehéz volna összeszámolni, mégis azt kell mondanom, amit mindig is mondani szoktam: attól hogy nem eredeti, még lehet nagyon jó. Na igen, csakhogy ez a könyv nem az a könyv...

Klisé 1.
Elkeverednek a szobafoglalások, így hőseink kénytelenek egy ideig egy szobában rostokolni, ami ráadásul egy volt nászutas lakosztály, szív alakú ággyal... - kérdem én: miért? Miért kellett ez ide?

Klisé 2.
Hölgyeményünk autója az odafelé vezető úton defektet kap - kellett egy helyzet, amikor is hősünk fehér paripán bevágtatva, kihámozhatja hősnőnket szorult helyzetéből, értem én... de nem volt ettől jobb ideája az írónőnek? A hajamat téptem, amikor kialakul a szituáció, és hősnőnk az apjával történő telefonos segítségkérés közben úgy fogalmaz, hogy "beszopott a kerékkel". Mire a drága papa, a villásreggeli közben ezt sikeresen kommentálja is a vendégsereg felé, méghozzá olyan módon, hogy "Maddie beszopott valamit". Marha vicces... Persze hősünk megérkezésének a pillanatában, azzal az ürüggyel magyarázza a megjelenését, hogy látnia kellett "mit szopott be Maddie". Mint mondottam volt, marha vicces. Olyan erőltetett volt, hogy kedvem lett volna megcsócsálni a könyv gerincét kínomban.

Klisé 3.
Borospince látogatás közben hőseinket véletlenül bezárják. Mindenki kijut a pincéből, csak ők nem. És természetesen senkinek nem tűnik fel a családtagok közül, hogy kevesebben vannak, mint kellene. Ismerve az anyámat velem ilyen csak akkor fordulhatna elő, ha készakarva ezt akarnám. Ha időben leértesítem szegényt arról, hogy csábítási terveim keretein belül, önszántamból bent fogok rekedni a pincében, méghozzá ezzel és ezzel, így lehetőség szerint ne kezdjen el keresni, és főleg ne kezdjen aggódni. Amennyiben ezt a momentumot kifelejteném a tervből, akkor édesanyám jó kotlós módjára szorgalmasan terelgetne nagy lelkesen a következő program felé. És nem azért mert nem bírna ellentmondani a kényszernek, hanem egyszerűen csak azért, mert szülő, és mint olyan megvan győződve arról, hogy felelősséggel tartozik irányomban (még mindig), és a barátaim irányában is, és ott helyszínen kapna szívszélhűdési rohamot, ha valamelyikünk valahol véletlenül lemaradna. Így számomra nehezen értelmezhető ez a szituáció... Na jó, a teljesség kedvéért megjegyzendő az is, hogyha édesanyám úgy látná jónak, hogy bezár egy pasassal egy pincébe, akkor minden további tökölés nélkül be is zárna... és tenné ezt a legnagyobb lelki nyugalommal, és teljesen szándékosan. A hangsúly azon, hogy véletlenül soha ebben az életben nem tudnék hasonló helyzetbe kerülni, még ha akarnék se. Egyenesen szánom szegény hőseinket, amiért ilyen hígagyú családtagjaik vannak.

Klisé 4.
Hősnőnk a fentebb említett történések miatt, pár pohár bortól becsiccsent, újabb remek alkalmat biztosítva ezzel hősünknek, hogy megmentői szerepben tündökölhessen. Remek. Az izgalom kezd a tetőfokára hágni.

Klisé 5.
Az ominózus összefekvés után kialakul a teljes egyet nem értés. Hőseink képtelenek az értelmes kommunikációra, így a könyv vége felé aggódhatunk vakulásig, hogyan is fognak ezek ketten összejönni. Aztán ahogy az lenni szokott, hősünk berobog hősnőnk munkahelyére, és hangzatosan bocsánatot kér tuskósága miatt (nem volt egy szinttel sem bunkóbb a nagy átlagnál...), majd szerelmet vall, a már mindenki számára túlságosan ismerős érzelgősséggel. 

Szóval a könyv nem az eredetiség, és ötletesség mintaképe, de még minidig azt mondom, hogy nem is lenne elvárás hogy az legyen. Bár szerintem egy igazán jó író, a fantáziája miatt lesz igazán jó író, nem pedig a konkurenciáktól el-elcsórt tömegjelenetek miatt... de legyen. A legnagyobb baj a könyvvel az, hogy el lehet aludni az olvasása közben. Leginkább nem szól semmiről, de az hosszú oldalakon keresztül ki van fejtve, hogy milyen cudar is hőseink sorsa, merthogy mennyire szeretik egymást, de nem lehet, mert a család, meg a szülők... meg senki nem elég jó senkinek... blablablabla. Műhiszti. Az egész történet nem más, mint egzakt tudománya annak, hogyan csináljunk a bolhából elefántot. Ráadásul egy olyan erotikus könyvről beszélünk, ami nem erotikus. Összesen egy tényleges reszeléses jelenet van benne... van vagy három csókolózós... és egy taperolós, amikor is leginkább nem történik semmi. De hála annak a magasságosnak, az kiderül ennyi alatt is hogy hősnőnk nem szeret bugyit viselni. És persze az is hogy hősünk "hatalmas"... akkora dorongja van szerencsétlennek, hogy amikor merevedésnek indul, akkor rendszerint elájul szegénykém... - ez persze nem így van, de nem bírja már ki a gúnyos oldalam, hogy ne kezdjen el hangosan véleményt nyilvánítani. Szóval nem, határozottan nem fogom soha újraolvasni ezt a remeket. Nem fogom kincsként őrizni, leginkább szeretném elfelejteni, hogy valaha is elolvastam.

Értékelés: 4 pont
Share:

15 megjegyzés:

  1. Na én most érkeztem el arra a pontra,amikor végig röhögök egy könyvet -kínomban!-Az említett telefonbeszélgetés volt az első.Ok,valószínűleg túl laza családi kapcsolatot akart teremteni az írónő -mondjuk nekem az is röhejes volt,amivel a szülők a napi betevőjüket keresik- ,de akkor sem hiszem,hogy az apámra tartozik,hogy éppen „mit szopok be”.A vége meg annyira vontatott... Én legalábbis ha arra kelnék fel,hogy egy "vad" éjszaka után eltűnt a pasi -miután váltig bizonygatja hogy mennyire velem akar lenni és blablabla és részemről is kölcsönös a dolog- a minimum,hogy elé állok és röviden elbeszélgetek vele hogy akkor most mi is van -mert ha a monológja után csak egy éjszakát akart kissé megszeppenve bár,de tudomásul veszem és pont.Nem dedósokat is megszégyenítve adom a sértett kislányt kerülgetem az illetőt és kiszaladok a a világból is úgy,hogy még nem is tisztázzuk a dolgot.Egyszóval egy esti mesének jó volt és a borítója is tetszett. :)

    Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, talán a borító tényleg csinos. :D De a könyv... azt hagyjuk. Én egyszerűen nem tudom mire vélni. Annyira felingerelt, hogy fogtam magam, és kiírtam magamból a felhalmozódott romantikus, és erotikus energiát a saját könyvemben, amit már legalább egy éve írok, és úgy érzem hogy sosem fogok befejezni. Aztán most elkezdem a Gyönyörű rohadékot. :D Aztán pedig nem tudom mi lesz... :D

      Törlés
    2. Akkor ha sok ilyen könyvet olvasol,hamar elkészülsz a saját -minden bizonnyal sokkal(!) jobb- munkáddal :D
      Gyönyörű rohadék... Nagyon kíváncsi vagyok a kritikádra :)-bevált klisék itt is lesznek.
      Én azt hiszem stílust váltok az olvasás terén,kicsit csömöröm lett a témát lehúzó katasztrófáktól :(

      Nicole

      Törlés
    3. A témaváltás tényét erősen megértem... Én is gondolkozom rajta, csak nem tudom képes leszek-e megállni. Nem tudom megítélni, hogy a saját irományaim mennyire épületesek, de az fix, hogy már évek óta érlelődik bennem a gondolat, hogy megalkotok valamit, ami valamivel reálisabb. Tartok attól hogy a sok félreinformálás komoly károkat okozhat, karöltve a sok olyan meggyőződéssel, amiket harsognak ezek a könyvek. Én olyan suliba jártam, ahol az egész évfolyamunkon alig volt nő... ha valamiben otthonosan tudok mozogni, az a férfiak agya... ez vagy előny vagy hátrány, de egy biztos, nagyon sok komplexus okoz problémát a nőknél. És ugyan én nem vagyok pszichológus, és nem célom senkit téríteni sem, de ha valamivel nem értek egyet akkor azzal nem értek egyet. Ha csak egy olyan embert találok, akinek a meggyőződései egyetértenek az én meggyőződéseimmel, akkor már boldog vagyok... :D Kellünk mi ahhoz hogy kerek legyen a kép... :D Ez most kicsit túl érzelgős... de ilyen hangulatban vagyok. :D Ezért elnézést. A Gyönyörű rohadékkal haladok... eddig érdekes, és felpezsdítő, más, nem megszokott, kíváncsivá tett... ez már előny. Reméljük kitart a végéig. :D

      Törlés
  2. Kedves Linda,

    először is hagy mondjam el, mennyire örülök annak, hogy nem fulladtál bele a levendula illatú fürdővizedbe, nagy kár lett volna érte, hiszen hogy írhatnál ilyen nagyszerű kritikákat, mint ez is! :P
    Amúgy én már ott tartok, hogy amit Nicole Jordan és Maya Banks megszerettetett velem az erotikus irodalom terén, azt a mostanában könyveket publikáló, új, ilyen témában alkotó írók megutáltatják velem! Nem is tudom, hogy te miként bírod!
    Egyébként erről a könyvről, vagy micsodáról még nem is hallottam, elmondásodból ítélve nem sokról maradtam le! Már várom a következő kritikád, kíváncsian várom, hogy te mennyire húzod le, a Gyönyörű rohadékot - legalábbis a tapasztalatokból erre következtetek.

    Üdv, Gabriella.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gabriella!

      Köszönöm, hogy megérted a levendula illatú fürdővíz, és szerény személyem dilemmáját. komoly kihívás volt, ez nem kétséges... :D És örülök, hogy sikerült olyan véleményt írnom, ami elnyerte a tetszésedet. Ami a Gyönyörű rohadékot illeti... 70. oldalnál járok, és fogalmam sincs mi lesz belőle, de volna már egy-két észrevételem. Eddig kitartok, remélem nem fog félúton elhagyni az eltökéltségem. :D Ha minden jól megy, akkor hét közepe felé kész is leszek... félek attól, hogy minden értelemben, de ne legyen igazam. :D

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  3. A gyönyörű rohadék.....jajj te szegény, már előre kiváncsi vagyok a kritikádra, én elolvastam, véleményem is van, de remélem, ismét jókat derülök majd téged olvasva :D (maradjunk annyiban biztos vagyok benne). Egyre több ilyen könyv jelenik meg...szerintem többségére igaz, hogy kár a papírért

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát igen... jaj én szegény... :D Mit tudom én... tegnap elverekedtem magam a 141. oldalig. És nem állítom hogy teljesen borzalmas, de vannak kínjaim. Megvárom mi lesz a vége, és majd meglátjuk. Már meg is fogalmazódott bennem, egy-két észrevétel, az egyik kicsit pejoratív...:D Szóval még nem tudom, de nemsokára úgyis ki fog derülni. :D

      Törlés
  4. Én azt vetem észre, hogy az írónő meg próbálta át írni a nagy sikert aratót művét az Obszidiánt. Aki már el olvasta mind két művét az simán észre veszi a hasonlóságokat. Gondolom mivel a szürke 50 árnyalata miatt, elterjedt az erotikus történetek, meg próbálkozót vele. Az meg már egy másik történet hogy nem sikerült hozni a (jó) színvonalt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet benne valami, bár én az Obszidián-nal is hadilábon állok, Annak ellenére, hogy érezhetően jobb az a történet, mint ez. Ez felszínes, és igen, van egy kis propaganda illata. Az Obszidián legalább a maga nemében hoz némi eredetiséget. Remélem egyszer el fogom tudni olvasni, mert eddig mindig félbemaradtam vele valahol a 100. oldal környékén... :)

      Törlés
  5. Nem tudom melyikőtök olvasta a könyvet, de ha így reagáltok, nagy valószínűséggel senki. A könyv borítója és az erotikus jelző használata megtévesztő, mivel konkrétan nincs benne semmi Szürke domincia, és semmi túlzás, csak az egyszerű szeretem ő, de nem kaphatom meg. Klisésen hangzik? Nekem is az volt, amíg nem éltem át. Az a bizonyos "beszopott valamit" pedig egy félreértés. Maddie azt momdta az apjának, hogy "beszopta a kerekével", mert DEFEKTET KAPOTT. Az ég szerelmére, hisz egy lármás esküvőn volt, és az apja öreg, persze, hogy nem hallja jól. És mivel -könyörgöm- EGYÉRTELM, hogy Chase-szel jön össze, hát persze, hogy ő ment oda, "szőke hercegként".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Őt* *egyértelmű
      És bocsánat a tegezésért, fáradt vagyok még.

      Törlés
    2. Őt* *egyértelmű
      És bocsánat a tegezésért, fáradt vagyok még.

      Törlés
  6. Nem tudom melyikőtök olvasta a könyvet, de ha így reagáltok, nagy valószínűséggel senki. A könyv borítója és az erotikus jelző használata megtévesztő, mivel konkrétan nincs benne semmi Szürke domincia, és semmi túlzás, csak az egyszerű szeretem ő, de nem kaphatom meg. Klisésen hangzik? Nekem is az volt, amíg nem éltem át. Az a bizonyos "beszopott valamit" pedig egy félreértés. Maddie azt momdta az apjának, hogy "beszopta a kerekével", mert DEFEKTET KAPOTT. Az ég szerelmére, hisz egy lármás esküvőn volt, és az apja öreg, persze, hogy nem hallja jól. És mivel -könyörgöm- EGYÉRTELM, hogy Chase-szel jön össze, hát persze, hogy ő ment oda, "szőke hercegként".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nincs azzal semmi hiba, ha neked tetszett a könyv! Sőt! Az csak tiszta szubjektív haszon, ha úgy tetted le, hogy elégedett voltál. Az hogy esetleg más nem így viszonyult a történethez, még nem tragédia. Nekem erőltetettnek hatott. A kerekes dolog is... Túl direkt volt. Szinte érezni rajta az izzadságszagot, hogy az író igyekezett megfogni a dolog humoros oldalát, csak nem jött ki annyira szellemesen a lépés, amilyenre Ő szánta. És ugyanannyira érződik rajta az is, hogy próbálja terelni a finom erotika irányába a cselekményeket, ami szintén nem sikerül. Ott is erőltetettnek hat. Sablonos, klisés. De az olvasás mindig szubjektív élmény. És abba hogy kinek mi tetszik, vagy sem, felesleges mélyen belemenni. Az én véleményem csak egy a sok közül, van aki egyetért vele, van aki nem. Végül is az egyetlen, ami számít, hogy boldoggá tett-e bennünket az olvasás élménye, avagy sem. És ha erre a kérdésre igen a válasz, akkor minden a legnagyobb rendben. :)

      Törlés