2013. július 27., szombat

Virna DePaul: Rossz testvérrel ágyba bújni /2013/

Az előzményekben tapasztalt mélyrepülések megtanítottak már arra, hogy az acélidegzeteimet teljes fegyverzetbe állítva álljak neki egy ilyen könyvnek. Az ilyen típusú könyveket körülburkoló problémák halmaza meglehetősen komplex, kezdve az áruknál, folytatva a tartalmukon át, a kivitelezés gyatra mivoltáig. Amin legelőször elmerengtem miután a kezembe vettem eme irományt az volt, hogy lassan már rá sem ismerek az Ulpiusra. Oké, értem én hogy most az erotikát körbetáncoló divathullámot igyekeznek minden erejükkel meglovagolni, csak a mikéntjükkel vannak komoly gondok. Két véglet közt csaponganak a kiadványaik. Vagy értékelhetetlenül borzalmasak, bármely kritériumot is figyeljük, vagy egyáltalán nem illenek a kategóriába, és egyedül csak töltelékként funkcionálnak. Helyesbítenék: az egész műfaj töltelékként kezd funkcionálni, hol rémes, hol pocsék módon. Jelen történet hosszát figyelembe véve (198 oldal), a legkomolyabban kijelenthető, hogy ez nem könyv. Inkább novella, vagy füzet - mint mondjuk a Harlequin gondozásában megjelenő Romanák, Júliák, és Tiffanyk. Megjegyzem mind történetileg, mind kivitelezésügyileg is beleférne eme mű az előbb említett kiadó repertoárjába. Így nem értem, hogy:
1, miért is vásárolta meg az Ulpius a jogát ennek a könyvnek - mivel sehogy nem illik az arculatukhoz;
2, miért is adja olyan horribilis áron, ahogy adja - a Harlequin által piacra dobott "irodalom" fele annyiba kerül, mint ez;
3, és a legfontosabb: mi a fenéért is gondolkozom már megint ilyeneken?

"Melina Parker-t ismét dobják, így az ágyban tapasztalatlan lány gyerekkori barátjához, Max-hez fordul segítségért, hogy megtanulja, miként lehet vadmacska a hálószobában.
Ám egy éjszaka más ágyába téved, és véletlenül Max ikertestvérétől, Rhys-től vesz szenvedélyes leckét."

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 198 - ha nem számítjuk a reklámokat
Ára: 3499 Ft



Lényeg a lényeg: Virna DePaul könyve még a legjobb indulattal sem nevezhető egy átlagos romantikus irodalmi alkotásnál többnek, és semmivel sem erotikusabb, mint az ebben a kategóriában megszokottak. Így nem értem a 18-as karikát a borítón, és a könyv ára a legkisebb összhangot sem mutatja a tartalommal, és a kivitelezéssel. A megdöbbentő ezen felül már csak annyi, hogy annyi elolvasott erotikusnak csúfolt remek után, még mindig nem tudok határozottan megnevezni egyet sem, amiben minden a megfelelő arányban teljesült volna számomra. Ahol voltak érzelmek, ott vagy a történetvezetés lett elszúrva, vagy a fogalmazásnak voltak otromba nagy hiányosságai. Ahol a szexjelenetek hozták volna az elvártat, ott az érzelmi rész borult, és volt amikor ezzel párhuzamosan az előbb említett másik kettő is. Jelen "könyvünknél" a történetvezetés egészen stabilnak mondható, a fogalmazásba nem nagyon lehet belekötni, az érzelmi rész... na erről majd egy kicsit később. De ami a legfeltűnőbb: alig van benne szex. Így könnyűszerrel levonható a következtetés: ha egy könyv ebben a kategóriában mutat némi értelmet, ott nem fog teljesülni az "ereszd el a hajamat" típusú hancúrkodás, és fordítva, ha teljesülni fog a ház oldalfalát lebontó kamatyolás, akkor tuti hogy két káposzta érzelmi készségeit fogjuk emellett párhuzamosan megélni. A kérdésem pedig: ennyire nehéz ötvözni a kettőt? Kerek érzelmi háttér mellett, ennyire problémás eget rengető szexet produkálni? Ha egy nőt úgy megkettyintenek, hogy a térde csuklik miatta össze, akkor azt már meg kell indokolni, nemi erőszakkal, miegymással? És ez normális? És ha egy nő szerelmes, akkor az csak és kizárólag szeretkezhet? Lassan, komótosan... mindenféle enyhén perverz mutatvány nélkül? Még jó hogy az életben ez nem így működik, mert akkor komoly bajban lennék. A romantikától nagy általánosságban, rekord rövid idő alatt kapok rángógörcsöt... a szex pedig... nos... maradjunk annyiban, hogy nem szeretek unatkozni, és hogy közhelyes legyek: a változatosság gyönyörködtet.

Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, már az első pár oldalon megkönnyebbüléssel vettem tudomásul, hogy attól nem kell majd remegve tartanom, hogy fogalmazási bakik tömkelegével leszek kénytelen harcolni. Már egy jó pont, de ezzel párhuzamosan, azt is el kellett könyvelnem, hogy nem is fog annyira felcsigázni a dolog mint szeretném. Egy kis egyediséget is sikerült felfedeznem, mivel főhősünk a megszokottakkal szemben nem vállalati mogul, és nem exkatona, hanem bűvész. Írónőnk Copperfield David párti lehetett valamikor egykoron, de ebbe azért nem kötünk bele, mert végre valami más. Végre nem fordulunk ki teljesen a világ normalitásának talajáról, csak egy kicsit fölötte lebegünk, de nem kényelmetlen módon. Mindazonáltal azt is szükségszerű megjegyezni, hogy maga a történet nem kevés infantilizmust hordoz, karöltve az általam olyan nagyon kevéssé preferált túlromantikával, amikor is az érzelmek mélysége és hevessége szinte minden második mondatban hangsúlyt kap. És akkor még ott van a kedvenc körkérdés is: nők kontra önbizalomhiány. Ezt a témát azért kedvelem, mert meggyőződésem, hogy a nők saját maguknak okozzák ezt a bajt. A sok divatlap, meg a rengeteg csokira szolizott, gyantázott, hetyke cicikkel, és hosszú fényes hajjal rendelkező "tökéletes nő", megteszik a hatásukat. A vicces az egészben az, hogy a pasik nagy része nem ennyire bonyolult. Persze mindegyiknek van egy alapvető elképzelése, de az még csak nagy vonalakban sem fedi azt amit a nők gondolnak, vagy hisznek. Szóval röviden: a nők generálják saját maguknak a teljes arzenálját a komplexusaiknak, ami olyan mérvű feszültséget is eredményezhet, hogy a kritikus pillanatban a kérdéses hölgyemény, ahelyett hogy a kedvese acélos izmaira fókuszálna, és csodákat előidéző nyelvére és kezére, azon morfondírozik, hogy akkor most vajon nagynak tartja-e a csípőjét az illető férfiú, vagy lógónak-e a melleit - és gondolja mindezt akkor is, ha a csípője úgy jó ahogy van, és 75B-s melltartót hord. Ha ez nem butaság, akkor nem tudom hogy mi lenne az. Ha egy pasi kijelenti, hogy vonzónak talál egy nőt, akkor azt vonzónak találja, és kész, pont. Amikor le fogja vetkőztetni a kérdéses hölgyet, akkor pont nem az fog járni a fejében, hogy "né'má' ennek 1,176 %-kal szélesebb a csípője, mint az előírt, és kicsit szögletesebb is, mint kellene... nem is beszélve a derekáról, ami nincs is... szóval már el is ment a kedvem, erre a látványra képtelen leszek felizgulni...". Inkább - eddigi tapasztalataim alapján - valami olyasmi fog az érintett férfiú agyán átkackiázni, hogy "Jesszus... bimbó... nedves... meleg... húúúú, ez igen... de jó... ha nem engedi el azonnal... " és a többi, és a többi... Mint ahogy szerintem jó esetben senkinek nincsenek túl összetett gondolatai, amikor felhevült testtel éppen kielégülni készül. Az már sokkal hervasztóbb lehet a libidóra nézve, ha a felek közül bármelyik, látványosan nem élvezi a dolgot. Elmereng, fekszik mint egy darab fa, nyűglődik, kifogásol ezt vagy azt, nem bírja elengedni magát, vagy éppen túl színpadiasan engedi el magát, túljátssza a szerepét, kompenzálandó a benne dúló bizonytalansági faktort. A szex egyik nagy lényege a nem gondolkozás, az ösztönösség, ahol nem igazán szabad helyet hagyni a kontrollnak, és aki még itt is saját magával van elfoglalva, az ne csodálkozzon ha a végén az aktus kárba vész. Bárki képes oltári jót szexelni szerelemmel, vagy akár anélkül is, mint a legtöbb dolog estében, itt is minden agyban dől el. És szerintem buta az a nő, aki arra építi saját maga megítélését, hogy az aktuális szeretője, vagy párja milyen véleménnyel van róla. A dolog szerintem fordítva lenne helyes. Egy nő legyen tisztában saját magával, előnyeivel, hátrányaival, értékelje magát eszerint, és soha ne mások tükrén keresztül sorolja be magát valahová, mert akkor fals lesz a kép, és minden nemű belső vívódása Murphy törvényei szerint majd a legalkalmatlanabb pillanatban fog a fejére visszaszállni. Ugyanezen "tükrös" megállapítás szerves részét képezik a barátnők is. Ismerjük a nőket, főleg a jóindulatukat. Soha nem voltam képes megérteni, miért kell egyes típusoknak az, hogy olyan udvartartást gyűjtsön maga köré, ami a saját feltételezett fényét erősíti. Ez csak egyvalamire jó: a kérdéses típusú hölgyemény egója bősz szárnyalásba kezd, míg az udvartartás egója megbarátkozik a "beosztott" titulussal, ezáltal csorbul. Részemről az igazság: minden nő értékelhető, mindenki máshogy, mert ugyebár nem vagyunk egyformák, és a vonzalom úgyis kialakul, ha ki kell neki. Én sem vagyok tökéletes, mint ahogy senki más sem az, de soha nem is akartam az lenni, és ugyan vannak tőlem sokkal "szebbek" - szép számmal méghozzá - mégsem érzek kényszert arra, hogy leálljak versenyezni velük, mert nekem egyszerűen nem kell az, ami nekik van. Nem dilemmáztam soha a szerelem, és szex kérdésein. Tettem azt amit tettem, úgy ahogy jónak ítéltem, és vállaltam a következményeket minden döntésem után. Nem kavartam be senki magánéletébe, nem ácsingóztam olyan pasi után, aki semmi érdeklődést nem mutatott irántam... akivel pedig jelentkezett az a bizonyos plusz, meg vonzalom, meg vágy, meg az isten tudja még mi minden más... nos azzal előbb-utóbb mindig sikerült szintet lépnem. Aztán a többi pedig történelem. Nem gondolkoztam egy heves éjszaka után azon, hogy most mennyire voltam jó, vagy rossz. Nem csikartam ki senkiből szerelmi vallomást kötelező jelleggel, és ha valami nem úgy alakult, mint ahogy vártam, akkor elkönyveltem a félresiklást, és éltem tovább az életem. Nem vagyok az a nagyon hősszerelmes fajta, így nem is nagyon sikerült eddig komolyan megborulnom egy kapcsolat nem kialakulása, vagy éppen kihűlése miatt. Egy kezemen meg tudom számolni azokat a férfiakat, akiknek a véleménye olyan befolyással van, vagy volt rám, hogy egyáltalán vettem arra a fáradtságot, hogy elgondolkozzak a dolgon. Ha nekem valaki azt mondta volna valamikor a múltban, hogy "drágám, pocsék szerető vagy", akkor én ezt nemes egyszerűséggel válaszra sem méltatom. Mert tudom, hogy nem igaz, mert ismerem magam, és a határaimat, és tudom mire vagyok alkalmatlan, mire vagyok alkalmas. Történetesen a szex pedig egy olyan szakasza az életnek, ami:
1, nem vetekszik az atomfizikával;
2, nem megtanulni kell, hanem átérezni, és hagyni hogy az ösztöneid vezéreljenek - ergo erre bárki képes, ha engedi az agyát kikapcsolni.
És szent meggyőződésem, hogy nem arra kell szex közben fókuszálni, hogyan igázd le a másikat, és kápráztasd el, hanem arra hogy mindenkinek, minden jól essen. Ha nem tudod kiismerni a párod reakcióit, akkor kérdezz! A szex nem néma játék, lehet közben beszélgetni... elmondani mit kívánsz, rákérdezni, hogy amit csinálsz az éppen jó-e, vagy sem. Itt is múlhat sok minden a kommunikáción, akár verbális, akár másfajta. Szóval még mindig nem értem, miért is kell ezt ennyire agyonbonyolítani. És a legjobb, hogy a könyvben a hősnő, azért kéri meg a gyerekkori barátját, hogy feküdjön le vele, hogy  megerősítse az önbizalmát, és a felmérje a technikai készségeit. Ezzel két komoly baj van:
1, házi nyúlra lövöldözni, csak abban az estben szabad, ha biztos, hogy az általa kapott nyereség magasabb, mint a bonyodalmak okozta veszteség. Fel kell mérni az ár/érték arányt, méghozzá komolyan. Ezt bőven a tapasztalat mondatja velem, mert az én házi nyulaim előbb-utóbb vagy így, vagy úgy, de sortűz alá kerültek. Még szerencse, hogy az én állományom már ismer, és tud kezelni, és viszont, így maradandó károsodás nélkül ki is lett heverve, minden ilyen jellegű, nem feltétlenül minden esetben átgondolt kanyar az életemben.
2, csak és azért lefeküdni valakivel, hogy lássuk milyen is az, és kísérleti szempontból vizsgálni az egészet, mint egy folyamatot - már megbocsásson az ég, de ez egy marhaság. Aki így megy neki egy heves éjszakának, az ne csodálkozzon azon, ha dugába dől az egész. Hogy ez egyáltalán megfordul a hősnőnk fejében így, közel harminc évesen, diplomásan... hadd ne mondjak rá semmit.

Ezekből az okokból kifolyólag, ugyan szórakoztatott a könyv, de a hitelességét, mint olyat nem tudtam nem megkérdőjelezni. És ezért nem egyszer el is fordultam a lényegi mondanivalótól, és olyan kevésbé lényegi dolgokon kezdtem el  tökölni, mint: mi értelme van az ízesített óvszernek? Komolyan mondom, szerintem az ízesített gumi a világ egyik legnagyobb ellentmondása. Oké, ízlések és pofonok, de... ha nagyon mérlegre kellene tenni egy eperízű latexdarabot, amin olajos állagú síkosító van (aki nyalogatott már vazelint az szerintem tudja mire akarok kilyukadni), és a naturalisztikus valóságot, hát akkor én maradok a "back to the nature" elmélet mellett. Másrészt pedig... ha pasi volnék és azt mondaná nekem a kedves, hogy csak óvszerrel hajlandó lecummantani, nézzétek el nekem, de olyan harsányan röhögném ki, hogy tuti faképnél is lennék hagyva. A pasiknak sincs semmi "védőszerkezet", amikor orálisan kényeztetnek egy nőt. Ahogy kell, mindent megkapnak tőlünk, miközben élvezetet okoznak, mégsem hallottam egy pasitól sem eddig sosem, hogy "fúj, ez milyen undorító". Nem is tudom hogyan reagálnék arra, ha egyszer egy pasi azt mondaná nekem, hogy csak bugyin keresztül hajlandó szeretgetni, merthogy ott nedvek vannak, amiket visszataszítónak talál... Hát lehet hogy egyszerűen csak lesápadnék... és hogy nem esne jól a dolog, az is biztos. Szóval megértem azon férfiak tömegét, akik homlokukon a kérdőjellel kezelik az ízesített óvszer kérdését, mivel én sem értem benne a rációt. Oké, szélsőséges esetekben bizonyos betegségek megelőzése érdekében, lehet hogy van haszna, de erre meg csak annyit tudok mondani, hogy aki aggódik az egészségéért, az ne keféljen mindenkivel eszetlenül. 
A következő hasonlóan lényegi kérdés, ami megragadott, az a szeméremszőrzet gyantázására irányuló pármondatos kitekintés volt a könyvben. Hölgyeményünk szív alakúra gyantáztatja szeméremdombján a bundát. Aucs. Hát akkor sem tudom mit csinálnék férfiként, ha egy szív alakú fazonnal találnám szemben magam. Valószínűleg akkor is harsányan kacagnék. De nem is ez a lényeg, hanem ez:
"... aztán lassan egyre lejjebb haladt az ágyékáig. - De be kell vallanom ez a szív átkozottul szexi.
- Akkor megér egy kis kellemetlenséget."

A gyantázás, mint "kis kellemetlenség"... ebből is tisztán leszűrhető, hogy írónőnket tuti, hogy soha ebben az életben nem gyantázták még le érzékeny helyeken. Az nem "kis kellemetlenség". Az egyenesen borzalmasan fáj, és utána órákig ég tőle a bőröd, és még két nappal később is csak bajosan bírod viselni a bugyit... de legyen. Elfogadjuk. "Kis kellemetlenség". Azért nem egészen arról van szó, hogy kiritkítják a szemöldököd...

Nem túl meglepő módon az érzelmi sokkot sem sikerült megkerülnöm. A biztosítékaimat kiverő párbeszéd, idézem:

"- Szóval szeretsz? (hogy ezt a mondatot soha nem tudjuk megkerülni...)
Melina bólintott.
- Már évek óta.
- Szerelemmel szeretsz, szerelmem?
- Szerelemmel, szerelemem. - visszhangozta a lány."

"Szerelemmel szeretsz, szerelmem?" - hah! Na ilyen nincs. Egyszerűen nincs olyan pasi a földön, aki ezt így ebben a formában kérdezné meg. Legalábbis olyan pasi biztos nincs, akinek az ereiben tesztoszteron csörgedezik. Meg is ijednék, ha egyszer az ellenkező nemből valaki ezt kérdezné tőlem. Rögtön az futna át a fejemen, hogy ez most vagy sorozatgyilkos, vagy csak technikailag férfi. Egy biztos, sikítva menekülnék az ellenkező irányba.

Amúgy sikerült kiakasztania a szópárbajos játéknak is. Azért ne akarjuk már bemesélni az olvasóknak, hogy egy majdnem harminc éves felnőtt nő, képtelen obszcén kifejezéseket kiejteni a száján pirulás nélkül. De ezzel szemben alig pár oldallal később lovaglóostorral a kezében, és középen felsliccelt bőrszerkóban nyomja a dominát. Persze minden nehézség nélkül. Ekkor már nem is pirul. Hááááát hogyne...

Összegezve, a könyv egy egyszeri romantikus história, térképvázlattal mellékelten a nőket leginkább foglalkoztató kérdések halmazáról, és a szokásos önértékelési problémákról. Megspékelve a már megszokott "hogyan beszéljük meg mindennemű kínjainkat a barátnős klikkünkkel" klisével, és a határozott hozzáállású, tökéletes megjelenésű, tökéletes szexuális teljesítményt nyújtó, tökéletes főhőssel - aki ugyan nem volt idegromboló, de akinek a személyisége nem is volt annyira felcsigázó, hogy rajongásba tudjak tőle fordulni. Abból a szempontból langymeleg élmény a mű, hogy annyira nem rossz, hogy most oldalakon keresztül pocskondiázzam, de annyira nem is jó, hogy dicsérni kezdjem. Egynek elmegy.

Értékelés: 5 pont
Share:

16 megjegyzés:

  1. Önző módon megvártam a kritikád mielőtt beszereztem volna a könyvet(?????)-nem bántam meg,és már nem is érzek rá késztetést,hogy elolvassam.A kiadó oldalán százával jönnek a hasonló történetek.Felkapott lett a szendvics téma is -még ha jól lenne kivitelezve,de nem ez a tapasztalat.A leírtak alapján én soknak tartottam az 5 pontot,viszont mint mindig most is jót szórakoztam az elemzéseden.Ízesített óvszer,na ez tényleg jó kérdés,hogy mégis -az alap funkciójától eltekintve- mire is jó????Bár biztos lenne rá pár elvetemült elmélet :)

    Üdv:Nicole

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretném hallani azokat az elvetemült ötleteket, mert én már bőven a nagyon meredek elképzelések szakaszában vagyok, és jó volna már valami értelmes válasz is az ízesített koton rejtélyét körülövező kérdésre. :D A szendvics... hát na... valakinek több kell, mint egy. Ami nem is baj, csak szerintem ne akarjon írni róla, vagy ha ír, akkor azt tegye már meg úgy hogy ne akarjak tőle a falra mászni. És nem a ténnyel van bajom sosem, hanem azzal, ahogy megfogalmazzák, illetve hogy olyan helyzeteket írnak bele, ami kivitelezhetetlen, hacsak nincsenek gumiból az ember ízületei. Vagy a hős lenyalja a síkosítót... szerintem szükségtelen továbbmagyaráznom. :D
      Örülök, ha újból sikerült megütnöm a mércét. :D

      Törlés
  2. Na az izesített óvszeren én is behalok....minek kell ízesíteni? ha a khm... miatt, akkor annak az illetőnek megjegyezném, ugy nem esik teherbe, ha meg "idegennel" csinálja, ott nem igazán azt a tudományt kell előadni :D Azért kell a minimális bizalom mielött olyan közel engedi az ember, akkor meg már nem kell a gumi...de lehet én vagyok a hülye :D
    Noa az egyetlen normális szendvics leírva,viszonylag élethűen, pont a lehúzott asztal három főre-ben volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha te hülye vagy, akkor én is, mert én sem értem miért is kell ízesíteni. :D De ezek szerint van piaca... De ha te nem veszek ilyet, ha én nem veszek ilyet, és a fentiekben Nicole sem vesz ilyet... és feltételezhetően vagyunk még sokan így, akkor kik tartják fenn a piacot? :D Ha már szendvics, akkor nekem Maya Banks Vénuszdombi mesékje... nem állítom, hogy a történet komplexsége térdre kényszerített volna, de a szexjelenetek hitelesre sikeredtek. Nem voltak agyoncicomázva, és minden kivitelezhető kórházi kezelés nélkül, amit leírt az írónő. Kezdek igénytelenné válni, mert nekem ennyi elég is. hatni az sem hatott rám, úgy ahogy szerintem kellett volna... :D De határozottan nem volt rossz. :)

      Törlés
  3. Jelentem én sem értem az ízesített óvszer létjogosultságát, bár ha most jobban belegondolok, vannak ugye azok a nők akik a szexel keresik a kenyerüket, és a kicsit igényesebb fajta sztem óvszert használ a cummantáshoz is, mert azért valljuk minden jött ment emberkét, vagy akár egy kamionost aki mondjuk nem fürdött két napja, orálisan kényeztetni óvszer nélkül az olyan izé. Az ízesítés meg extra. Lehet én gondolok hülyeségeket, nem tudom :D

    Amúgy meg tervezem pár könyv elolvasását még, amiről itt olvastam, mert hiába húzod le némelyiket fergeteges ahogy írsz róla. Meg a véleményed úgy általában a dolgokról... Tetszik! Nah jó bevallom, főként ezért járok ide. :D

    Timi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Timi! :)

      Van némi ráció a két napja nem fürdött kamionos, és a szajha, plusz ízesített óvszer elméletedben. :) Bár ha kurva, ha nem, tudod ki cummantana le valakit, aki két napja nem látott vizet. A személyes higiéniára veszettül érzékeny vagyok. Olyannyira, hogy még csak bele sem akarok gondolni a felvetésbe... persze belegondolok, majd elborzadok... aztán elmegyek fürödni. :D Levonhatjuk a következtetést: nem nekem találták ki a szolgáltatóipar ezen aspektusát. Én tuti éhen halnék ha rajtam múlna. :)
      Részemről lenne öröm, ha elolvasnád azokat a könyveket, amikről itt írtam. A kritika egyetlen ember véleménye, és nem is az a célom, hogy elrettentsek bárkit is, hanem az hogy jót derüljünk, konzultáljunk, megosszuk a tapasztalatokat. Sosem lehet tudni, ami nekem nem tetszett, az másnak még tetszhet, minden további nélkül. :) És külön örülök annak, hogy a stílusom, és a nem mindig célirányos kitekintéseim elnyerték a tetszésedet. :D Köszönöm a kitüntető figyelmed!

      Üdv,
      Linda

      Törlés
  4. Nem értem, nem elég 1 olyan könyv ahol a csajt meg kel tanítani valamire?
    És miért kell mindig kellemetlen helyzetbe hozni valamilyen formán a csajt?
    És miért kell az ilyen könyvekben a férfiaknak égimeszelőknek és gazdagnak lenniük?
    Bocs a sok kérdését de tényleg érdekelne! :)
    Én pl: sziveseben olvasnák átlagos pasikról is, mer akkor könnyeben bele élem magam a könyvekben. :)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Heni!

    Válaszok a kérdéseidre:
    1, Valamilyen meghatározhatatlan oknál fogva, most az dívik, hogy minden nő bamba... és hát legyünk hűek a tömeghez alapon, nehogy már valaki olyan merész merjen lenni, hogy olyan nőről írjon aki egyedül is képes mondjuk kinyitni a hűtőt, netán feltelepíteni egy számítógépet... Mind tudjuk, hogy ilyen nő, ha van is, minimum két feje van, elállóak a fogai, vagy kopaszodik (mert ennyi esze csak maximális radioaktív sugárzás mellett lehet), esetleg nem is nő már, hanem valamilyen kereszteződése egy idegen létformának... mindegy is, a lényeg: tuti nem vonzó! :D
    2, Mert csak az lehet a jó jelenet, aminél te olvasás közben kitépheted a hajad. Nincs egyéb indok. Legalábbis erre még magam sem jöttem rá. Szerintem a kínosság érzését, és a szégyenét akarják erősíteni bennünk az írók, mert az mekkora nagy poén... :D
    3, Tudod azt tartja a mondás, hogy akinek nagy az orra, annak nagy a khm... De ki szeretne böhöm nagy orrú főhősről olvasni? Így inkább magasak lettek a főhősök, indokolandó a deréktáj alatti méreteiket. Ha pedig csóró lenne, akkor sajna minden egy városban játszódhatna... Hogyan tudnának akkor az írók kivitelezni az állandó tengerparti haláli romantikus (giccses) jeleneteket? A normál emberek már nem elég nívósak egy eromantikus bizbaszba. Vagy lehet hogy azért gazdag minden faszi az ilyen könyvekben, mert ez segít neki a kőkemény teljesítésben... következtetés: minden normális egzisztenciával rendelkező faszi impotens... :D amúgy halványlila segédfogalmam sincs, csak találgatok. :D

    Én sem vagyok képes elmerülni egy könyvben ha túl van spilázva, mert minél kacskaringósabb annál hiteltelenebb. Nem tudom miért nem lehet abból dolgozni ami van. engem az is maximálisan kielégítene... :)

    VálaszTörlés
  6. Bocs hogy csak most válaszoltam, csak mostanában kissé elvagyok havazva.:)
    Köszönöm hogy felvilágosítótál. :)
    Odáig rendben, hogy mostanában az ilyen könyvek a ,,menők ". De ha már bele fogtak akkor már hozzanak ki belőle valami normálisat. Mongyuk valami olyasmit ami nincs ennyire elrugaszkodva a valóságtól. (félre értés ne essen szeretem az olyan könyveket ami el van rugaszkodva a valóságtól, de nem a szerelmes könyveket) :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát az elhavazódásról én is tudnék az utóbbi időben regélni... :)
      Értelmeset ebben a kategóriában nem hiszem hogy nagyon találni fogunk. Az igazán jó romantikus írók - mint pl. Julia Quinn - már meghatározták az alapokat. Ezek a könyvek annyiban térnének el, hogy kissé erotikusabbak lennének. Csak ahogy az már lenni szokott, az előzmények kihatnak a piacra. Az előzmény pedig James volt a szürkéivel - Ő aratta a leghangosabb sikert. És most mi annak lehetünk tanúi, ahogy mindenki a rendkívüli felé cammog. De ez is csak átmeneti. A piac arra született hogy kielégítse az igényeket. Előbb-utóbb fel fog piszkálni egy írót annyira ez az egész, hogy már csak azért is, ír egy hátköznapibb sztorit. Legalábbis, reméljük hogy így lesz. :D

      Törlés
  7. A remény hal meg utoljára.
    Ami meg a szürkét illeti sajnos a kíváncsiságom győzőt. Nem csoda, hogy azt mondják ,,aki kíváncsi az hamar meg öregszik" ugyanis 10-évet öregedtem és a hajamat téptem mire végeztem én hülye mind 3-mal. De esztis magamnak köszönhetem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokan voltunk ennyire nem normálisak, szóval ezen szerintem nem éri meg rágódni... :D Tapasztalatszerzésnek a szürkék remek kis könyvek...:D Már ha valaki szeretne ilyen tapasztalatra szert tenni. :) Hát mi szerettünk volna. Ami nem öl meg, az csak megerősít... :D

      Törlés
  8. Teljes igazad van.
    Köszönöm hogy válaszoltál a kérdéseimre. jó volt valakivel kibeszélni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bármikor, ha kedved szottyan legközelebb is analizálgatni, vagy csak megosztani valamit, akkor írj. :) Részemről volt az öröm. :)

      Törlés
  9. Mostanában láttam meg a könyvet; a cím, a borító..., a fantáziám beindult, "Nekem ez kell!". Aztán idetévedtem az oldaladra, elolvastam a kritikádat, amit írtál, most elgondolkodtam, nameg azon is, hogy végre egy hasonló gondolkodású, mint én, a párkapcsolatokról, a sexről, meg minden másról!
    És Igen!, van olyan pasi, aki felteszi azt a bizonyos kérdést (volt szerencsém, futottam is!!), és az ízesített gumi is megy, elsőkörben tiniknél, de ez már egy másik történet.... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!
      Nagy örömmel köszöntelek itt Téged, és nagyon örülök neki ha hasonló gondolatokra leltél itt, mint amik a Te fejedben is olykor-olykor megfordulnak. :) Erről a "futottam"-ről lehetne egy kicsit bővebben is? :D Persze nem muszáj, csak szeretem amikor az élet hazudtolja meg az elképzeléseimet, és támasztja alá azt, hogy hatalmas az Isten állatkertje. :D Az ízesített gumikról szintén bármikor szívesen értekezem... :D Remélem a jövőben is szolgálhatok majd olyan véleménnyel, ami elnyeri tetszésed. Üdv, Linda

      Törlés