2017. október 18., szerda

Van az úgy... (egy kis off)

Van az úgy, hogy…

Van az úgy, hogy az ember lánya megfeneklik. Nem kicsit. Nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy jó ízesen, totális erőbedobással…

Akár hiszitek, akár nem, lassan kicsivel több mint fél éve rotstoklok efölött a bejegyzés fölött.
Az első vázlat szerint néhány tőlem megszokott rövid körmondatban helyzetjelentettem volna, illetve megindokoltam volna két éves (tejóatyaúristenezdegáz!!!!) kihagyásomat. Hogy ez miért is nem jött össze… Először is, mert ha tényleg hű maradok magamhoz, akkor abból az indoklásból olyan hosszú könyv lett volna, mint a Háború és Béke. És kb. olyan szórakoztató is lett volna… Így belegondoltam: akarok én azzal indítani másfél év kihagyás után, hogy mély lélegzetvételű szentimentális és/vagy filozófiai értekezést tartok az igazságtalan, nehéz, rohadt életről? Válasz: eszemben sincs. Az élet jobbára… szar… néha. Ezt be kell látni, el kell fogadni, néha muszáj hagyni, hogy a középső ujját lengesse felénk, mert… és most jön a mantrám, kettő is van belőle:
1, van az a szint aminél már nincs lentebb (bevallom, fogalmam sincs hol van az a szint, mert a sors eddig még mindig sikeresen rám cáfolt);
2, minél pocsékabb, annál jobb, mert ott van a yin meg a yang, hogy nincs rossz, jó nélkül, nincs napsütés, égszakadás nélkül, satöbbi, satöbbi, blablabla… ergo minél jobban fáj, annál jobban fogod tudni értékelni azt ha már nem fáj, illetve a szenvedéstől még a lélek is nemesedik (asszondják), szóval az úgy van, hogy nem a jó a jó, hanem a rossz a jó… értitek? (én sem értettem, nyugi, az esetek többségében inkább változatosan káromkodtam… ennyit a lélek nemesítéséről).

A második verze az lett volna, hogy megtagadom önmagam, de olyan isten meg nincs (próbáltam, higgyétek el).
Ezért kérlek nézzétek el nekem, hogy nem merülök el mélyen az elmúlt két évben, és nem boncolgatom halálra az eltelt időt. Két év iszonyatosan hosszú idő, velem pedig átlagban három hetente történt valami, amitől kedvem lett volna tökön rúgni a gondviselést… Múlt év végén kezdtek rendeződni a soraim, de addigra annyira lemerültem minden szempontból, hogy nem volt kapacitásom sem írni, sem olvasni. Nagy bajom az hogy amikor olvasok, vagy írok, akkor abba teljesen beleélem magam. Ez az esetek többségében amúgy áldás. Akkor viszont egy átok, amikor bedugul az agyam az élettől, mert akkor…
1, a dugulás méretétől függően nehezen tudok elvonatkoztatni, és ilyenkor még a jó könyv sem jó könyv, vagy…
2, olyan csapnivalóan depresszív dolgokat kezdek írni, amitől még a notebook-om is eret metsz magán.

Ilyenkor üzemszünetre van szükség. Nem terveztem, hogy ilyen hosszúra fog nyúlni ez kényszarszerszabi, de sajnos így alakult.
Viszont a jó hír, hogy kivártam ennek a hullámnak a végét, és még rá is hagytam egy kicsit, biztos ami biztos. Nem akartam abba a csapdába esni, hogy megint megjelenek, azt mondom, hogy itt vagyok, aztán megint eltűnök a süllyesztőben. Vérzett a szívem a blogért, és nagyon hiányoztak az itt szerzett boldog pillanatok, de akkor sem akartam semmit elsietni. Úgy éreztem, hogy ez az egész többet ér annál, mint hogy csak úgy elbagatellizáljam.

Ami a ráhagyásos időszakot illeti…

Vicces volt...

Próbáltam egészséges életmódra váltani… nagyjából egy hónapig bírtam is. Vettem magamnak taposógépet is! Nagyon ultrabrutálba nyomtam, volt itthon zumbazene meg amit akarsz… (drága férjemnek tuti a retinájába égett ahogy zumbázom). Nem ettem édességet, kerültem a cukrot, egyszer még kocogni is elmentem… (a lakótelepnek azóta is rémálmai vannak). Ne kérdezzétek, hogyan ért véget ez a periódusom…
Kreatív válságba kerültem. Mivel az írástól, és az olvasástól szándékosan távol tartottam magam, így felhalmozódott bennem az alkotási kényszer… Beköszöntött a mostéppenfestőnekhiszemmagam korszak. Eredmény: jobban írok, mint ahogy festek… (legalábbis nagyon bízok benne…)
Bizonyítás (remélem mindent fel lehet ismerni...):




Éééés zoknimanók! (Csak a vicc kedvéért...)




És nagyjából ennyi… most itt vagyok, kipihent vagyok, az agyam ettől szellősebb már nem is lehetne…
Viszont…
Jól le is vagyok maradva. Rettenetesen le vagyok maradva! Annyira le vagyok maradva, hogy rosszabb napjaimban pánikrohamokat kapok emiatt. Nem hiszitek el, de a kiadók, fütyülve az én üzemszünetemre, folytatták a könyvek kiadását, ami egy szempontból jó: csokoládéboltba szabadul gyereknek érzem magam, dőzs van, olvashatok vakulásig.
Más szempontból viszont nagyon nem jó: halványsegédlila fogalmam sincs róla, hogy mivel kezdjek.
Így arra kérlek titeket, hogy ha van kedvetek, írjatok nekem akár emailben, akár itt kommentben, vagy fb-n olyan könyvcímeket, amikről szívesen olvasnátok itt a blogban is.
Ismertek… nem kell kímélni, jöhetnek olyan könyvek is, amiktől ketté állt a fületek.
Nagyon köszönöm előre is Nektek! És köszönöm azt is, ha ennyi kihagyás után adtok még egy esélyt a blognak.

Következő vélemény: Tahereh Mafi: Ne keress (Ne érints 2.) /2015/ és Ne félts (Ne érints 3.) /2015/
Várható megjelenés: egy órán belül.
Share:

20 megjegyzés:

  1. szia, nagyon jó volt reggel erre a bejegyzésre ébredni :-) nagyon hiányoztál,de ezt te is tudod :-D Örülök, hogy újra írsz :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jujj... szia!!!!:)
      jajj te ne tudd meg milyen jó itt lennem!:) tegnap szó szerint remegett a kezem amikor a közzététel gombot megnyomtam, annyira izgultam, meg annyira elöntött az adrenalin. :) húúú... nagyon hiányzott az írás az olvasás... minden. :) most meg legszívesebben egész nap ezt csinálnám. deee dolgoznom kell... átlag napjaimon is kevés a lelkesedésem ha a munkáról van szó, de ma aztán abszolút semmi hangulatom nincs hozzá...:D

      Törlés
    2. s akkor ajánlok is neked olvasnivalót: R. S. Grey: Scoring Wilder – Testcsel
      (inkább ne olvasd el róla az értékelésemet :D)
      És a kedvenc könyvem, amit az elmúlt 2 évben úton útfélen ajánlgatok mindenkinek : Neal Shusterman: Unwind – Bontásra ítélve

      Törlés
    3. a testcsellel én is szemeztem... de aztán amikor szóba került a sport meg az olimpia a fülszövegben, azt mondtam magamnak hogy ez kicsit távol áll ám tőled...:D de akkor megnézem. mindenképp. és a másikat is. hálám üldözni fog az ajánlás miatt!:*

      Törlés
  2. Szia! Üdv újra itt, annyira jó látni, hogy megint írsz. :)
    A festményeid elképesztőek! :O
    Amitől én hidegrázást kaptam, de érdekelne mit szólsz hozzá, az Jessica Shirvington: Embrace - Elhívás. Amit imádtam, az Benyák Zoltántól A nagy illúzió, valamint Angela Marsons: Elfojtott sikoly c. könyve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Annie! :D
      Könyvek címét felírtam, meglesem őket, és köszönöm! :)
      Jó újra itt!
      :* :)

      Törlés
  3. Hát ha nekem is csak így "beköszöntene" a mostéppenfestőnekérzemmagam korszak... Ejha! o.O Csodásak!
    Az a lényeg, hogy visszatértél, mert ez azt mutatja, hogy sosem mondtál le véglegesen a blogról és az alkotásról annak ellenére, hogy hosszabb távon beütött az őrület. Vannak ilyen periódusok és tényleg az a legjobb mellékhatásuk, hogy felgyülemlik az emberben az alkothatnék. Szóval utólag könnyen beszél az ember, de tényleg igaz, hogy a rosszban is van jó. :)
    Üdv újra! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) :) :)
      A blogról soha nem mondtam le, sokkal jobban szeretem csinálni annál hogy csak úgy elengedjem. :) A vicc az egészben, hogy amúgy nem tartom magam amolyan elmélkedő művészléleknek, mégis az érzelmi reakcióim sokszor olyanok, vagy nem tudom... :D Kicsi korom óta jellemző rám, hogy ha nem csinálhatok valamilyen jellegű kreatív munkát, akkor megbolondulok. Amúgy egyszer beszéltem egy nagyon profi kommunikációs tanácsadóval (munka ügy), aki azt mondta, hogy az elme akkor pihen a legjobban, ha az agy azon része dolgozik, ami a gyerekességünkért felelős (egy elmélet szerint három viselkedésmintánk van, a gyermek, a szülő, és a felnőtt, és mivel emberekkel dolgozom, azt kellett elsajátítanom, hogyan csináljak a síró gyermek(felnőtt)ből - panaszáradat, semmi nem jó, mindenki hibás, kicsi vagyok, miért bántanak, hisztizem... - olyan felnőtt(felnőtt) embert, aki képes befogadni az információt, amit át kell adnom neki). Ez az ember mondta azt is, hogy ha kreatív tevékenységet végzünk, akkor az agyunk pont azon része a legaktívabb, ami ezért a gyerekességért is felelős. Szóval lényegében, ha az ember valamilyen kreatív tevékenységet végez, akkor közben az agya tkp. pihen. Én azt hiszem, hogy ennek a tanácsadónak igaza volt. Valaki a sportban le tudja vezetni a feszültséget, hát én nem. :D És szerintem nagyon hamar kialakult bennem az, hogy igényli a szervezetem a kreatív tevékenységeket, hogy balanszban legyek, legyen min levezetnem a feszültségemet. :)
      A festés... ha hiszed, ha nem, botkezem van. :D Azok a képek amik fent vannak, nagyon ügyes festők technikáit leutánozva készültek. Olyan technikákkal készültek, amik pofonegyszerűek. Ha saccolnom kéne, akkor a képek 25% türelem, 70% technika, és 5% tehetség tartalmúak. :) Mindenkit arra bíztatok kezdjen absztrakt festményekkel, kis festékcsorgatás ide, meg oda, aztán kész is van. :) Nem lehet elrontani. :D
      Örülök, hogy újra itt lehetek! :D És köszönöm! :D

      Törlés
  4. Szia :)
    Minden nap rákattintottam a könyvjelzőim között a blogodra és majd' kiugrottam a bőrömből, amikor ma megláttam az új bejegyzésedet :D
    Remélem az elmúlt 2 évért kamatostul kárpótol az univerzum az eljövendő 50 évben ;)
    Mivel a könyvedet már olvastam, na meg persze a kritikáidat is, kijelenthetem, a festéshez is nagy tehetséged van :)
    Szeretettel várom a kritikákat (volt, hogy hangosan nyerítettem a nevetéstől :D), én is le vagyok maradva (halomban állnak az olvasatlan könyveim), remélem én is utol érem magam Veled együtt :)
    Üdv.: Mócsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedvességed és a jó kívánságaid! :) Kívánok és is ugyanennyi (és mindig plusz még egy) jót Neked is! Majd haladunk együtt az olvasással...:) Egyszer csak lekopnak a halomban álló könyvek. Én most olyat csinálok amit csak nagyon ritkán szoktam, egyszerre két könyvet olvasok. A legdrágább mostohabátyám már a finisben van - és nem is volt rossz! (Na jó, nem is volt a legeredetibb, de bőven szórakoztató volt, lekötött, szóval elégedett vagyok).
      Na de... voltam olyan bátor hogy Odilia javaslatára elkezdtem a Testcselt... mondta hogy a könyv brutális... mondta hogy megmarja tőle az ember magát... de én kemény vagyok! Na abból már most látom hogy szines sziporkázó vélemény lesz... csak győzzem befejezni a könyvet. :D

      Törlés
  5. Sziaaaaa! :)
    Nagyon nagy örömmel láttam, hogy újra él a blogod! :D A képek csodálatosak, légy büszke rájuk, az írásaid pedig fantasztikusak! Sok sikert, szerencsét, boldogságot kívánok neked! És persze sok-sok betűt ide nekünk ;) a mi örömünkre! Kata

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kata!:) Köszönöm a kedvességed, tudod hogy nagyon hálás vagyok érte, és én is ugyanazt kivánom neked (hatványozva :)). A képek azok képek... szeretem őket, nagyon jó szolgálatot tettek, és hobbinak sem utolsó - nagyon ki tud kapcsolni -, de a szívem az írásé. :D (Éjfel múlt.. ilyenkor szentimentális vagyok már :D).
      A betűk ha rajtam múlik akkor ömleni fognak. :D :*

      Törlés
  6. Sziaaaaaaaa! :)
    Örülök, hogy újra előkerültél. Remélem tényleg vége a nehéz korszaknak, s örülök, hogy sikerrel átvészelted. Hiányoztál.
    Az írásaidat olvasva olyan volt, mint ha egy kávézóban ülnénk és nagyon hasonló véleménnyel eszmét cserélnénk egy adott könyvről. (Azóta se jutottam le Miskolcra, itt is zajlik az élet...)
    Mielőtt könyves listát adnék (kíváncsi lévén te mit szólsz hozzájuk), érdeklődnék, hogy a Csődör és a Kékharisnya történet folytatása ugye még nem reménytelen? Fog érkezni?

    Könyvek amik vagy így, vagy úgy de nekem emlékezetesek maradtak:
    Cecelia Ahern: A Vétkes
    Cecelia Ahern: A Tökéletes (Vétkes 2. - csak két részes, nem hosszú sorozat)
    Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
    Nora Roberts: Megszállottság
    B. A. Paris: Zárt ajtók mögött
    Rachel Gibson: Csak a baj
    L. S. Hilton: Maestra (számomra picit agyeldobós)
    + Annie-vel egyetértve Benyák Zoltántól A nagy illúziót én is ajánlani merem, nekem elég sokat adott. Azt hiszem jó volt az időzítés.

    Szívből örülök neked. :) A festményeid csodásak, az írásaid pedig határozottan kenterbe verik őket.Könyvkiadásra még mindig nem gondolsz?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szijjjjjjaaaaaa!!! :)

      Nos... először is, az még mindig áll hogy ha erre jársz akkor jelezd! Jó volna tényleg az a kávé és csevegés a racionalitás talaján is...:)
      Csődöröm... Na ezt egyelőre nem akartam, de ha már így szóba került...
      Csődöröm tervben van, csak annyi vele a baj hogy nagyon rá kéne szellemülnöm, ami most azért nehéz, mert egy másik könyvön dolgozom már egy ideje. Csak azt nem tettem ide ki, mert úgy voltam vele hogy nem akarom azt hogy valamiért megakadok vele mint a Csődörrel, és nincs rosszabb mint egy félbe hagyott/ hosszabb időre felfüggesztett sztori. Így azt gondolom hogy ha készen leszek teljesen majd akkor felrakom az új sztorit. Viszont Csődöröm addig vélhetően pihenni fog, mert a két történet még csak érintőlegesen sem hasonlít egymásra, az új E/1-ben iródik, Tanner-ék E/3-ban, az új tartalmilag valamivel komolyabb (azért annyira nem komoly...:)), nem szimpla románc, és ha a kettőt együtt írnám akkor egyenlő lenne a tudathasadással...:D
      Könyvkiadás... gondoltam rá, az már más kérdés hogy még mindig nincs meg hozzá az önbizalmam. Jelenleg kiváltságos helyzetben vagyok, azt írok amit szeretnék, és jobbára csak pozitív visszajelzést kapok - persze, mivel leginkább csak azok jeleznek akik szeretnek tőlem olvasni. Ha rálépek a hivatalos útra, akkor az egyenlő azzal, hogy felvállalom annak az esélyét hogy rávilágítanak a hibáimra, elutasítanak. Nem az elutasitástól magától tartok... benne van a pakliban hogy nem jön össze. Attól tartok, hogy annak milyen hatása lenne az íráshoz kapcsolódó szeretetemre... Mivel még sosem próbálkoztam könyvet kiadni, így nincs tapasztalatom, illetve nem tudom még csak megsaccolni sem hogy akár pozitív, akár negatív visszajelzés esetén hogyan élném azt meg... Így most ott tartok hogy megy a lelki tuning, vizualizálom a célt (:D), és amikor eljön a pillanat akkor lépek.
      Mondjuk azt a kardinális fontossági tényezőt se felejtsük el, hogy a könyv kiadatásának elengedhetetlen feltetele a könyv maga. :D Szóval kellene írnom egy olyan könyvet amire azt tudom mondani hogy jó...
      De mivel önmagam legnagyobb kritikusa vagyok, így ez egy baromi nehéz feladat... :D
      Na ebből gyere ki megbolondulás nélkü.:D
      Nagyon örülök Neked! Jó újra hallani felőled! :*
      A címeket köszönöm, meg fogom lesni őket. :)
      Pusszantás :)

      Törlés
    2. Mindenképpen jelzem, ha arra járok. Ideje lenne már, de nekem se kell ahhoz nyár, hogy behavazódjak, de alaposan. Nem teszek le róla, hogy személyesen is beszélgessünk egy nagyot + ugye jövök neked a csokikkal. :D

      Csődörkére várunk, amíg kell, emiatt ne aggódj. A másik story pedig remélem, hogy napvilágot lát hamarosan. Jó alkotó időszakot kívánok neked. :)

      A könyvkiadás nem egyszerű eset. Az elutasítás szívás, még akkor is, ha pozitív visszajelzéssel együtt jár. A negatív kritikáknál meg nagyon meg kell figyelni, hogy kitől kapod. Sajnos vannak olyanok, akik puszta irigységből csak vagdalkoznak, de észérveket már nem tudnának felsorakoztatni.

      Na igen, ahhoz hogy kiadathasd, kell egy könyv is. :) Viszont akinek ilyen fantáziája van, simán összejöhet. Én például Castor és Míra történetét is nagyon szerettem. Arra viszont ne várj, hogy te legyél vele 100%-ig elégedett, mert akkor az életben nem adatsz ki semmit. Pont azért, mert túl kritikus vagy magaddal szemben. Hidd el, ennyi ember nem tévedhet. Ráadásul sokan vagyunk úgy, hogy pont azért mert kedvelünk és tisztelünk, nem alakoskodnánk, megírnánk ha valami nem tetszik.

      Kitartás a mindennapokhoz! :)
      Puszi és nagy ölelés.

      Törlés
    3. Hát ha eljutunk odáig, akkor mindenképpen bízom a kegyetlen őszinteségetekben, véleményetekben. :)
      Castort és Mirát az említésed miatt tegnap elővettem és elkezdtem bogarászni... :D Így évekkel később érdekes élmény volt visszaolvasni... Néha ráncoltam a szemöldököm, néha meg azin agyaltam hogy "na ez ugyan honnan jutott eszedbe...". :D
      Aztán elővettem Agatont - merthogy Őt majdnem végig megírtam. Van vagy 300 oldal a második könyvből - Agaton és Becca...
      És elkezdett fájni hogy nem fejeztem be a sztorit... úgyhogy most emiatt is benne vagyon a zabszem a fenekemben... :D
      Igazad van amúgy... ha arra várok hogy sajá magam elégdett legyek egy munkámmal, akkor arra várhatok...:)
      Lehet hogy butaság de nekem már az elég ha amatőr módon szórakoztathatom azt aki erre fogékony. Fel kell vérteznem magam azokra a bizonyos "jóakarókra" akiket említettél. Ha ez teljesül akkor megyek és leigázom a könyvpiacot...:D

      puszi és nagy nagy ölelés :*

      Törlés
  7. Szia!

    Szar napom volt és gondoltam hosszú idő után felnézek a blogodra, újraolvasom az írásaid mert azoktól valahogy mindig vidámabb leszek. Ekkor látom, hogy újra itt vagy. :) Mintha kaptam volna egy plusz karácsonyi ajándékot :) De tényleg. Szóval gondolkodtam, de én régebbi könyveket tudok csak ajánlani, amiket lehet, hogy olvastál, csak nem írtál róla. Szóval Samantha Young - Dublin Street, London Road és Jamaica Lane című könyvei, a másik pedig Becca Prior - A tanítvány sorozata. Kíváncsi lennék, hogy mi a véleményed róluk.

    Örülök, hogy megint írsz a blogodba!

    Boldog Új évet kívánok!!!

    Valcsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Valcsi!:)

      Igen, feltámadtam hamvaimból, és nagyon örülök ha sikerült ezzel egy kis jókedvet csempésznem a napodba. :):):*
      A régebbi könyvek is könyvek, szóval az ajánlást is köszönöm, meg fogom a könyveket nézni tüzetesen. Le vagyok maradva, nem is kicsit az olvasásban, így minden ötlet jól jön. :):):)

      Én is kívánok Neked nagyon boldog új évet, csak a legjobb dolgok történjenek Veled 2018-ban!

      Puszi
      Linda

      Törlés