Aranyosi Ervin: Reggeli tea
Megkóstoltad a teámat,
ugye ízlik, csuda jó!
Belefőztem jó kedvemet,
ami tovább adható,
Főztem bele egy kis mosolyt,
csiklandozó kacagást.
Ragyogja be nevetésünk
ma reggeltől a lakást!
Emlékeim szerint már több alkalommal alig pár összetett
mondatban kifejeztem korábban, hogy mennyire nagy öröm bloggerként
visszajelzéseket kapni az olvasóktól. Én kritikus vagyok, ezt mindenki tudja
rólam, így én örömmel fogadom azt is ha valakinek a véleménye ütközik az
enyémmel – hisz a világ azért olyan csodás, mert annyira sokszínű, és pont az
az egyik legnagyobb bája, hogy nem ugyanúgy gondolkozunk. Persze, az ember
gyarló, így értelemszerűen jobban esik az ha valakivel egy húron pendülünk, de
én nagyjából bármilyen visszajelzést örömmel fogadok, mert lehet hogy olyan
állásponttal fogok találkozni, amire én korábban nem gondoltam. Szóval, nagy
röviden, én hiszek a kommunikációban, és mit ad isten még dumálni is szeretek,
így a blogban végzett munkám egyik legkedvesebb pontja az amikor olvasói
visszajelzést kapok. A másik nagyon szuper része, amikor azt a visszajelzést
nem olvasótól kapom, hanem „szakmabelitől” – lássuk be akad azért nem egy blog
ami könyvekkel foglalkozik, és vannak olyan blogok, amik régebben futnak, mint
az enyém, nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, mi több még népszerűbbek is. Ha
ilyen blogger jelez vissza, akár észrevétellel, akár buksisimivel, hát én akkor
nagyon azt sem tudom mit csináljak. A visszajelzések csúcsa, amikor szerzővel,
íróval beszélgethet el az ember, vagy akár fordítóval. Ez az a pont amire néha
nincsenek is szavak… (Pl: Lőrinc L. Lászlóval eddig nem egyszer „találkoztam”
dedikálások alkalmával, de mind a mai napig ha úgy van remegő térdkaláccsal megyek
oda az asztalához, mert egyszerűen nem vagyok képes szabadulni attól az
érzéstől, hogy az Ő könyvein nőttem fel, és ez nekem akkora érzelmi sokk, hogy
a bárgyú vigyorgáson kívül nem vagyok képes másra ha látom, pedig egy annyira
kedves, közvetlen, ennivaló figura, hogy az hihetetlen, vagy említhetném még
Dora Craiban-t is akár, aki a Helena-trilógia szerzője, és aki elsők közt volt
molyon, aki bejelölt, és akinek a kedvessége mindig lenyűgöz, vagy ott van akár
Bleeding Bride, akinek a személyisége olyan színes, sziporkázó, és lehengerlő, hogy nem
lehet nem figyelni rá, de ott van a fordítók közt Lukács Andi is, akit
sportszerűen szokásom emlegetni az FTT kapcsán…).
Félreértés ne essék, nem szokásom sorrendbe rakni hogy kinek
adok a véleményére jobban, kinek kevésbé, egyszerűen csak más érzés, amikor
mondjuk bloggertől kapunk elismerést (vagy éppen dádát).
Most Ariadne, egy nagyon régi, és kedves blogbarátném
tüntetett ki a figyelmével, és adta nekem ezt a díjat.
Blogjának címe, ahol a sok jó és szórakoztató vélemény
mellett, ennek a díjnak a szabályairól és a jelölés menetéről is olvashattok:
Ezúton is nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám, kedves
Ariadne! Igazán jól esik a kedvességed!
És akkor lássuk a szabályokat:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!
2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!
3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!
4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!
5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod! +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!
Idézet, ami jellemez… Hmm… Ez rendesen feladja nekem a labdát, mert fogalmam sincs hogyan préseljem bele magam egy rövid idézetbe, de mivel imádjuk a kihívásokat, így azt hiszem az alábbi gondolatot választom, nem azért mert ilyen vagyok, hanem azért mert arra törekszem, hogy ennek a figyelembevételével éljek:
„Amikor meghalunk, semmit sem viszünk magunkkal. Csak életünk tetteinek gyümölcseit, és szellemi minőségünket.”
Dalai Láma
És akkor Ariadne kérdései és az azokra adott válaszaim:
1. Ha feltehetnél egy kérdést valakinek (élhetett az illető a régmúltban is), ki lenne az, és mit kérdeznél?
Jó kérdés… már csak annyi a feladatom, hogy leszűkítsem a
választ egy emberre…
Vagyis hát, helyesbítek, a személy az nagyjából adott, én
Albert Einsteinnel szeretnék beszélni ha lehetne, de itt meg az a bökkenő, hogy
hozzá annyi felvetésem lenne, hogy azzal hónapokig tudnám szórakoztatni… De ha
nagyon le akarnám szűkíteni akkor az lenne az egyik legfontosabb kérdésem
irányába, hogy hogyan tudott megbékélni öregkorára azokkal a társadalmat érintő
hiányosságokkal, amik szkeptikussá tették, illetve hogy hogyan sikerült békére
találnia egy olyan világban, ahol mind a társadalmi, mind a vallási nézetek
tekintetében nyíltan meglátta a hibákat, és szenvedte is azokat? Egyáltalán
sikerült-e elfogadnia azt a tényt, hogy az ember olyan, amilyen, és hogy ezért
minden ember által teremtett rendszer tökéletlen, és így nagyjából a
tökéletlenségünk, és gyarlóságunk lesz a vesztünk, és az ebből fakadó önnön
butaságunk? Illetve, ha sikerült ezekben a kérdésekben dűlőre jutnia, akkor azt
hogyan csinálta? Mert lehet hogy nekem fele annyi eszem van mint neki, ha nem
negyedannyi, de nagyon szeretném tudni a megoldást, hátha nekem is sikerülne
kivitelezni…
2. Mit tartasz a legnagyobb erősségednek könyvvéleményezésnél?
Nah… ez könnyű…
A legnagyobb erősségem, egyben a legnagyobb hátrányom is. Az
analizálási kényszerem, hogy mindent részleteiben akarok feldolgozni.
3. Olvasmányélményeid helyszínei közül, hova látogatnál el szívesen?
A legjobb válasz erre, hogy: hová nem? Van egy olyan
helyszín, ami nem egy könyvben megjelent, és ami a valóságban is nagyon a
szívem csücske lenne, ez pedig nem más, mint New Orleans.
4. Ha lehetőséged lenne kiadatni egyetlen egy könyvet, miről szólna?
A kérdés egyenesen remek! A válasz azonban olyan lesz, mint
a Twin Peaks, se eleje, se vége… Én azt vallom, hogy ha ott lesz az az adott
könyv, mert már megírtam, akkor tudni fogom, hogy ezt be kell adnom, meg kell
próbálnom kiadatni. Az egyik legnagyobb bajom jelenleg is az, hogy bár
írogatok, mivel az írásaim zöme inkább szórakoztató blablabla, és kevésbé
komoly mondanivalóval rendelkező mű, így mindig komolytalannak érzem az
írásaimat. Arra várok, hogy olyan könyv szülessen meg az elmémben, ami
egyszerre szórakoztat, és van némi érdemi közlendője is, hogy most a téma
konkrétan mi lesz, azt még egyelőre nem tudom.
5. Tervezted valaha, hogy blogíráson kívül másképp is foglalkozz az írással?
Tervezni tervezem. A gyakorlati kivitelezés még egyelőre
várat magára.
6. Mi volt a tavalyi év legpozitívabb élménye számodra? (Nem kell feltétlenül könyvnek lennie)
Ajjaj… Persze ilyenkor jön az agyi zárlat, amikor nagy
hirtelen semmi nem jut eszembe.
És persze ilyenkor jön az is, hogy ahogy leírom ezt a
mondatot, rögtön bőség zavarába kerülök…
Úgyhogy rögtön két dolgot is ki kell emelnem…
Az egyik, hogy folytattam a blogot, és hogy voltak akik még
emlékeztek rám, és lelkesen fogadtak – én lelkileg arra készültem, hogy a kutya
nem fog már foglalkozni velem, amit amúgy meg is értettem volna, de az, hogy
ennyi ember örült a visszatértemnek, és hogy ennyire kedvesen, szeretettel fogadtak,
az leírhatatlanul jó érzés volt.
A másik, hogy tavaly (pár nappal átnyúlva részben az idei
évbe) kétszer is ugrott egy nagyot a munkahelyemen a szakmai előmenetelem. 11
éve dolgozom már ugyan annál a cégnél, és most olyan lehetőséget kaptam, amit
még képtelen vagyok feldolgozni agyilag – az okosok azt mondták, hogy majd
menet közben kénytelen leszek felfogni (mit mondjak erre? igazuk van!).
7. Pár mondatban elmondanád, hogy mit tanácsolnál a jövő bloggereinek?
Pár mondatban…
Nagyon nem tanácsolnék semmit, leginkább biztatnám őket,
hogy mindenképp ugorjanak bele, és kezdjék el, mert nagyon sokat tudnak
fejlődni a blogírás által, és rengeteg hasznos tapasztalattal lehetnek
gazdagabbak. Ne szégyelljék a véleményüket, használják a fantáziájukat,
gondolkodjanak, gondolkodjanak, gondolkodjanak…! És mindig törekedjenek a még
jobbra, önmagukban is, és az írásaikban is, és küzdjenek azért amiben hisznek,
és amit fontosnak tartanak. Találják meg az értéket, ami mellett ki tudnak
állni, találják meg önmagukat, és ha ez meg van, akkor legyenek hűek önmagukhoz
is, meg az elveikhez is. Mindegy milyen blogot írnak, csak kommunikáljanak,
mert a mai világ alapja a kommunikáció, így azok vannak előnyben akik ebben
hatékonyak (amúgy itt nem feltétlenül csak a bloggerkedésre gondolok).
8. Van olyan dolog az életedben, amit szeretnél megtenni, mégis mindig halogatod?
Igen, van, nem is egy. Itt megint van egy vezérelvem, mint a
könyvkiadásnál. Keresztanyám szokta mindig mondogatni, hogy ha valaki nem lép,
nem változtat a helyzetén, akkor annak még nem fáj eléggé. Szerintem ez egy
igen bölcs meglátás. Ennek az egyik nyakatekert származtatása az a részemről,
hogy ha halogatod, akkor még nem értél meg hozzá. Lehet hogy furcsa, de nekem
van egy olyan elképzelésem, hogy minden okkal történik, és minden akkor
történik amikor történnie kell neki. Vannak dolgok, amiket lehet siettetni
(például az hogy ma sütök-e muffint, vagy holnap, az nem lesz nagyon
meghatározó jellegű), de vannak olyan nagyobb kaliberű elképzelések, amiknél
nem feltétlenül jó dolog ha elébük szalad az ember. Így az olyan dolgaimra,
amik jelentősen befolyásolnák a hétköznapjaimat, kivárással tekintek. Eljön
majd az a pont, amikor az addig halogatott dolgot meg kell cselekedni. Amikor
ez tudatosodik az emberben, akkor kell a tettek mezejére lépni. Ha halogatod,
akkor még nem akarod eléggé, vagy nincs még itt az ideje a dolognak.
(Aztaaaa, de rohadt filozofikusra vettem a stílust…)
És akkor most jöjjön az én 8 kérdésem a jelöltjeimnek:
1, Mi a legnagyobb félelmed? Kérlek pár mondatban indokold
is meg miért az, ami.
2, Melyik könyv volt eddig a legnagyobb hatással rád, és
miért?
3, A könyvek olvasásán, és véleményezésén kívül, milyen
meghatározó hobbit vagy tevékenységet végzel?
4, Melyik az a rossz tulajdonságod, ami leginkább hátráltat
a céljaid elérésében, és hogyan tudsz ellene küzdeni?
5, Kutya vagy macska? Miért? Ha van háziállatod, akkor
kérlek pár mondatban mutasd be!
6, Melyik könyvbéli karakterrel sikerült eddig a legjobban
azonosulnod, és miért pont vele?
7, Ki a példaképed? Miért? (Bárkit mondhatsz, csak pár
szóval indokold)
8, Ki lennél a Micimackóból? (Amióta pszichológiai
jellemzést írtak a mesére, engem azóta foglalkoztat ez a kérdés…) Miért?
És akkor jöjjön az én három jelöltem, akiknek érdemes elmélyedni a gondolataiban (és itt jegyezném meg, hogy tudnék sokszor hármait is jelölni... meh...):
Zárásként pedig, engedjétek meg, hogy a legjobbat kívánjam
Nektek, teljesüljön minden vágyatok, nevessetek sokat, egyetek jóízűeket,
élvezzétek az életet, olvassatok sok jó könyvet, lazítsatok ha kell akkor hangosan,
és merészen! Minden kihívást fogadjatok lelkesen, tudva, hogy bármire képesek
vagytok, ha akarjátok! Jó egészséget kívánok, és köszönöm, hogy
gondolataitokkal színessé teszitek, és kiegészítitek a gondolataimat!
Kedves Olvasóim, fenti soraim természetesen rátok is
vonatkoznak!
Drága Roselyn!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre. :)
Meg kell vallanom, Lőrincz L. László nálam is hasonló érzést vált ki, akárhányszor találkozunk. Máig emlékszem, hogy a legelső találkozásunkkor is mennyire remegtem az izgatottságtól, hiszen nem titok, hogy a Kicsik sorozata számomra a kedvenc, bár legelső könyvem tőle a Gonosz és a fekete hercegnő volt. Már magam sem tudom, hogy mit vártam, milyen lesz Ő, de tisztán emlékszem arra, hogy mennyire meglepett az, hogy ennyi könyvmegjelenéssel a háta mögött is mennyire szerény, emberszerető, mosolygós ember. Karácsony előtt dedikált nálunk, én pedig apukámnak is dedikáltattam, nem is akármit, első kiadásos regényeket. Laci bácsi mosolygott és megkérdezte kinek lesz. Én pedig lányos zavaromban elpirultam, és mondtam neki, hogy édesapámnak lesz karácsonyra, a frissen megjelent könyve meg névnapjára. Erre amit karácsonyra szántam, abba még az aláírása mellé egy fenyőfát is rajzolt. :) Utána mosolyogva megkérdezte, hogy szeretnék-e közös képet, amit nem hagyhattam ki, úgyhogy vigyorogva nézek a pár évvel ezelőtti képre, akárhányszor előkerül.
Az idézet kiválasztásánál én is gondban voltam.
Az írásaid nem csak blablák, és ne becsüld alá egy szórakoztató történet erejét. Persze, én is mindig azt vallottam, hogy azokat a könyveket szeretem, amik azon felül hogy szórakoztatóak, még gondolkodni valót is adnak, most viszont, az elmúlt év után már azt mondom (főleg így kicsivel több mint egy héttel a vizsgáim előtt), hogy néha nagyon jól esnek az olyan könyvek, amik pusztán csak szórakoztatnak, a magasba repítenek, és kikapcsolnak. Amikor nem kell agyalni egy-egy megoldásra váró kérdésen, egyszerűen csak sodródni a történettel és élvezni amit nyújt.
Minden válaszodat szerettem, mert igazán tükröződött a személyiséged, ám a kettes és hármas kérdésre adott válaszok igazán mosolyt csaltak az arcomra. Én határozottan szeretem az analizálós énedet, valamint azt, hogy kendőzetlenül leírod a véleményed. Őszinte és szórakoztató.
Gratulálok a munkahelyi sikerekhez, és kívánok további sikereket a jövőre nézve is.
Minden szépet és jót Neked. :) puszi és nagy ölelés