2013. július 1., hétfő

Sylvia Day: Egymásba fonódva /2013/

"Eva és Gideon nem menekülhet a múlt démonai elől - viselniük kell birtoklási vágyuk következményeit.
Megismertem Gideon Crosst, és abban a pillanatban éreztem, hogy van benne valami, amire szomjazom, aminek képtelen vagyok ellenállni. Veszélyt jelent, jól tudom, és hozzám hasonlóan az ő lelke is sérült. Ám ellenállhatatlanul vonz, s az élet nélküle elképzelhetetlen számomra.
Senki nem tudja, mi mindent kockáztatott értem. Ijesztő, hogy múltunk sötét árnyai elől nincs menekvés - felfalhatnak minket. Súlyos titkainktól nem szabadulhatunk, mégis megpróbáltunk dacolni a sorssal, és megadtuk magunkat leküzdhetetlen vágyunk elsöprő erejének."

Kiadó: Ulpius
Oldalak száma: 444
Ára: 3999 Ft

Milyen férfi is Gideon Cross?
1, Magas - fontos momentum, mertha liliputi lenne, akkor nem lenne olyan izgalmas a történet...
2, Izmos - jha kérem, nehogy már a tökéletes pasinak pocakja legyen. Oké, szeretjük a szálkás izmokat (bár mondjuk én a masszivitásra esküszöm), na de hogy minden bekezdésben legalább hat jelző irányuljon férfiúnk megismételhetetlenül fantasztikus, és hiperszuper tapintású, kinézetű, ízű és egyéb (természetesen csak és kizárólag pozitív) jellemzővel bíró kontúrjaira, az talán egy cseppet már túlzás. 
3, Dús sötét haj keretezi angyalokat megszégyenítő szépségű arcát, és (ahogy az csak milliószor van kihangsúlyozva a történetben) világítóan kék szemeit - nem is tudom hol kezdjem, annyi ebben a képben a baki. Én szeretem a sötét hajú férfiakat, aztán hozzámentem egy szőkéhez. Imádom a mogyoróbarna szemeket, a férjemé kék. Leginkább ennyit számít ez az egész. De nekünk bugyuta olvasóknak, a biztonság kedvéért másfél oldalanként az agyunkba kell verni, hogy Gideon dús fürtjei hogyan hullanak, állandóan érzelmektől bepárásodott szemei elé, amik természetesen mindig csillognak, könnyeznek, vagy hűvösek, vagy szikrákat szórnak, de leginkább a nap 24 órájából 23 órában vágytól tüzelnek. Valaki lőjön le.
4, Míg mások kígyót melengetnek a keblükön, addig Gideon boát táncoltat a nadrágjában... fáradhatatlanul ráadásul. Amennyiszer elsült a fazon a könyv folyamán, már kiszáradással kórházba kellett volna kerülnie. Vagy végelgyengülésben meghalnia. De a kis huncut kitart, az írónő tervei szerint, még legalább két kötet erejéig. Nem tudtam mi hiányzott!
5, Mindig jó az illata. De mindig. Ha edzésről jön, ha munkából, ha reggel felkel, ha tíz órán keresztül kamatyol, még akkor is! Palackozni kellene a pasit, és elkezdeni árusítani.
6, Tekintélye van! Hangsúlyozom: TEKINTÉLYE!!!! Ha belép egy helységbe, akkor öt mérföldes körzeten belül elszégyellik magukat a virágok, minden fajú hím szerszáma visszahúzódik a hasüregbe (nem, nem csak a golyók), és minden nőnemű lény parancsra nedvesedni kezd. Ezt komolyan át szeretném élni. Lehet hogy bennem van a hiba, de amikor én eddig jó pasival találkoztam, akkor két dolog történt:
a, nem bírtam magamba fojtani kissé vulgáris oldalamat, és kerek perec közöltem az illetővel, hogyha tapintásra is olyan kemény a feneke, mint ránézésre, én bizony megharapom (nem mindenki volt képes felvenni ezt a gyors iramot, de aki felvette...)
b, nyugtáztam, hogy nem rossz, és mentem a dolgomra. Soha nem volt pillangóhad beszorulva a rekeszizmaimba, nem kezdtem el kapkodni a levegőt, meg remegni, és elpirulni.
De most már hajt a kíváncsiság! Nem lehet olyan igazságtalan az élet, hogy úgy enged majd elpatkolni, hogy nem tudom milyen érzés az, ha valakinek a puszta látásától, majdnem orgazmusom van! Annyian írtak már erről, olyan sok HITELES női író! Ha nekik szabad ilyet érezni, nekem miért nem? Toporzékolok a kíntól, és attól, hogy nekem (mint amúgy szerintem teljesen épeszű valakinek), soha de soha, de soha az életben nem lesz alkalmam átélni mindezt! - remélem érezhető volt az alig-alig eltúlzott gúny a szavaim mögött.
7, A pasi maratonista, ha dugásról van szó. Kedvenc témám. Nekem van állóképességem, de tényleg. Igazán. Nem vagyok az a fajta, akit nagyon sokáig győzködni kell, ha hancúrkodásról van szó, de... basszus, azon kívül lehet néha mást is csinálni! Oké, friss kapcsolat, meg miegymás...de akkor is! Összeszámolni nem tudom mennyi szexjelenet volt a könyvben. És minden egyes alkalommal részletesen megkapjuk hogy Evát mennyire szétfeszíti Gideon betonkeménységű férfiassága, hogy milyen szorosan tapad rá, hogy ugyan néha fáj, de az is kéjesen fáj... Kedves Slyvia Day, elsőre is megértettük. Felfogtuk, hogy Eva alkalmanként majdnem felbüfögi Gideon szerszámát. És bár az ismétlés a tudás anyja, egy könyvben marha lehangoló tud lenni, ha három oldalanként ugyanoda lyukadunk ki.
8, A pasi zűrös, de határozottan az. Mindig tudja mit akar, nem tűr ellentmondást. Soha. Ha Ő elhatároz valamit, akkor azt úgy elhatározza, hogy még az univerzum is elfelejt a törvényeinek megfelelőlen működni. Persze ezen felül ha olyanja van akkor gyengéd, mint egy bolyhos kiscica, és a legfontosabb, minden gondolata Eva. Csak és kizárólag Eva. Vele kel, vele fekszik, még a szendvicsének a majszolásáról is a legutóbbi nyalásos aktus jut eszébe, és olyan szinten elkötelezett, ami már nem párkapcsolatokra jellemző, hanem a sziámi ikerségre. Én szeretem ha jogot formálnak rám. Tobzódom abban az érzésben hogy kellek valakinek, hogy nem bír úgy funkcionálni nélkülem az illető, mint velem. Ugyan kinek ne volna hízelgő, ha akarják? Mégis... lehet hogy megint én vagyok elfuserálva, de ezen felül azért még van egy fontos tényező. A személyiség. Nem a másik által vagy az aki vagy, vele csak kiteljesedhetsz. Attól még lehetnek önálló gondolataid, érzelmeid, reakcióid, mert van valakid. Lehet hogy én vagyok túl erős személyiség, de az ennyire beteges rajongás, ami ebben a könyvben már fellelhető:
1, nem természetes,
2, túl színpadias,
3, hisztérikus - egyik sem túl vonzó tulajdonság.
Day az első két kötetben remekül felvázolta, miért is olyan facsarodottak a szereplőink, és el kell ismerni remekül csinálta. Szomorú, hogy azt a nem kevés munkát, amivel ezt felépítette, milyen szépen rombolta le ebben a könyvben. Annyi potenciál volt az első két könyvben, annyi lehetőséget lehetett volna kiaknázni. És mindebből semmi nem lett. Átmásztunk a Melrose Place gyomorforgató keretei köré, és olyan silánnyá varázsoltuk a történetet, ami az olvasó minden kedvét elveszi. Mély gratulációm ezért az írónőnek. Ja, és folytatni fogja! De hogy mivel? Már a harmadik rész sem a főhősökről szólt! Nem is tudott mit tenni Day Gideonnal, és Evával. Amire építeni lehetett volna (a gyilkosság, és következményei), azt két legyintéssel elsöpörtük a szőnyeg alá, de mivel kell a komplikáció, így behoztunk majdnem minden oldalra valamilyen felfoghatatlan baromságot. Minden klisé, ami csak fellelhető a földön, felvonultatásra kerül! Vagy ez lesz terhes, vagy az, vagy ennek van szerelmi kínja, vagy annak... szülők akik félredugnak, barátok, akik félredugnak, volt szeretők - híres rockénekesek, vagy riporterek - akik éppen dugni kívánnak - nem egymással, hanem a főhősökkel. Eltitkolt szexvideó... röhejes, banális, rémisztően buta, és agyilag feldolgozhatatlanul idióta eszközök ezek. És miért? Csak azért, hogy menjen már valamerre a történet. Nekem két dolog jutott erről eszembe:
1, rohadtul unom, annyira, hogy az már viháncolásra fakaszt,
2, mégis, mi a jó fene köze van mindehhez Gideonnak, és Evának? Én még két ennyire nárcisztikus, egoista, önmagát a középpontba helyező személlyel, mint hőseink, soha ebben a büdös életben nem találkoztam! (Magamon kívül persze - de még én sem vagyok ennyire klinikai eset) Elegük van mindenből? Akkor húzzanak el a jó fenébe! A pasi úgyis milliárdos... üljenek fel a magángépükre, és menjenek el síelni, vagy cápahorgászatra a Karib-szigetkre egy évre. Úgy csinál mindkettő, mintha az egész világ összeomlana, ha ők nem tartanák azt óvó kezeik közt. Egyszerűen képtelen vagyok ésszel felfogni, hogy végigszenvedtem annyi hülyeséget, mint ami ebben a könyvben van. Na de visszakanyarodva Gideonhoz...
9, A pasi gazdag. Olyannyira hogy Salamon hozzá képest kispályás kezdő. Elhiszitek, hogy ezt is meguntam már? Oké, jó ha tehetős emberekről olvas az ember. De nagy elvárás az, hogy ez az egész ne kapjon még egy jó nagy külön hangsúlyt is? Cipőmárkák, ruhamárkák, táska, és óramárkák, platina, gyémánt, és arany mindenhol, amerre az ember ellát. Mintha egy stílusmagazint olvasna az ember. Zsibbasztja az agyat, ráadásul, olyan rágós, mint a cipőtalp. Ki a tököm nem szarja le - már elnézést - hogy hány karátos, és gyémántberakásos órát vett Gideon Evának? Részletkérdés. De persze Eva egy cseppet sem anyagias... nem a hócipőmet! Csak képtelen egy egyszerű melegítőnadrágban, és felsőben kilépni az utcára. Marha mély itt is a mondanivaló... És nem mellesleg marha untató volt az is, hogy minden ruháról külön értekezést tart az írónő. Szegény fák tucatjai, akiknek ezért kellett meghalniuk.
10, Gideon egy terminátor, vagy egy perpetuum mobile. Egy percre nem pihen le, ahogy hősnőnk se. Mindketten edzenek. Hősünknek persze muszáj, ha olyan szexi akar maradni, mint amilyen... de hősnőnk sikeresen kifektetett. Egyenesen elegem van Eva fenéktáji elégedetlenkedéséből. Ugyanúgy, ahogy a ciklusából is. Már a második könyvben is halhattunk erről épp eleget, de ezek szerint mégsem eleget, mert most is szépen kivesézzük mindkét témát. Nem érdekel! Hangsúlyozom: NEM ÉRDEKEL!
11, Gideon érzékeny. Kell hogy ellentmondásos legyen, de szegényt már nagyon sajnálom, és csodálom is egyben. Ilyen mérvű személyiségzavarral, mint ami neki van - és természetesen hősnőnknek - csoda hogy még nem bolondult meg. Ami viszont tényleg viszi a prímet, az a türelme. Ha a helyében lennék én már megtéptem volna Evát. Ahányszor egy másik punci színre kerül, a csaj rögtön idegrohamokat kap. Kellene a fenének egy ilyen hisztis picsa! - újfent elnézést.
12, Gideon a dominánsnak csúfolt vehemens szerető - aki leginkább a biztonsági szóval vall szerelmet. Remek. Én kedvelem, ha valami ízlésesen érzelmes, de... minden oldalon eljátszani, hogy "jól vagy?", majd "de biztos hogy jól vagy?", aztán "de tuti, hogy biztos, de tényleg, hogy jól vagy?". Azt hihetnénk hogy ezzel talán vége, de csak ezután jön a java, miszerint "ugye tudod, hogy szeretlek!", majd "de én igazán szeretlek!", aztán "nem bírnék élni nélküled, nem kapok levegőt nélküled, megállna a szívem ha nem lennél, képtelen lennék elviselni az elvesztésedet - szeretlek!". És ha ez nem volna még elég, akkor jön a kontra "én jobban szeretlek!"... Ugyan vesszetek már ezen is össze! És mikor kezditek összemérni a farkatokat? Könyörgöm, mi ez? Verseny? Ki tud magasabbra licitálni? A könyvet fürdőkádban ajánlott olvasni, mert annyira csöpög, hogy gond nélkül eláztat maga körül mindent. Ha nem az érzelmi részek vannak feltupírozva, akkor Eva nedvei áradnak mindenfelé... szóval garantált a fulladásos halál.

Nagy hirtelen ennyi ötlött eszembe erről a műről. Mély csalódás, mondhatom. A legrosszabb, hogy Day nagyobbat zuhant ezzel a résszel, mint James a "szürkéivel". James estében a hanyatlás fokozatosan következett be, itt azonban úgy érzem, mintha minden gátlást nélkülözve, jó erősen kupán vágtak volna egy méretes lexikonnal. Gideon eddig szimpatikus ürge volt, és talán még Evát is sikerült itt-ott megértenem eddig. De most... Eva leminősült egy természetileg erősen kifogásolható hisztérikává, Gideon pedig mérhetetlenül ostobává. Egy kérdés nyugtalanít csupán: miért van minden írónőnek kényszere kiölni a férfi szereplőiből a keménységet? Az acélosságot? Miért kell őket minden áron betörni? Nem azt szeretjük meg a férfiakban, ha zabolátlanok? Ha kicsit nehezen kezelhetők? Miért kell kényszeresen mindent az átlagos és feltételezett női ízléshez igazítani? Költői kérdések ezek, tudom én jól. Csak nem értem, még mindig, és ez elkeserít. Az én nézőpontom szerint, azt az oroszlánt élmény nézni, aki szabadon őrzi a felségterületét, és aki ugyan nem hagyja hogy bármikor megsimogasd, de odajön hozzád, ha igényli, és akkor elementáris erővel taglóz le téged a gyengédsége. Aki megelőlegezi feléd a bizalmat, de túl büszke ahhoz, hogy ezt lépten-nyomon az orrodra is kösse. Akiről tudod, hogy néha talán morcos, olykor talán mogorva is, de ha csak egy kisebb veszély is fenyegetne Ő volna az első, aki átharapná a fenyegetés torkát. Akiben nincs hajlam a hazudozásra, mert az egyenességével is képes elérni mindazt, amit szeretne. Akit tisztelni lehet ezekért a tulajdonságokért. Az ilyen típus nem fog elkezdeni olvadozni, és kifordulni önmagából. De pont ez a lényeg! Mert ha elkezdene, akkor pont a legpikánsabb, legvonzóbb része veszne oda. Az ilyet akaratlanul értékeli az ember, akaratlanul ragaszkodik hozzá, akaratlanul vonzódik az erejéhez... Ha ez eltűnne, akkor nem maradna más, csak a szürkeség, és sehol nem volna a romantika.

Értékelés: 3 pont
Share:

31 megjegyzés:

  1. Kedves Linda,
    wow, szépen lehúztad! Mikor olvastam róla, hogy az írónő bővíti a sorozatot és három részes helyett öt (ha jól emlékszem) kötetes lesz a sorozat, már kezdtem félni. És, ahogy olvastalak nem is a semmiért aggódtam.
    Nekem a Szürke első nekifutásra nem is volt olyan rossz könyv, talán csak az újdonsága miatt tetszett meg, de ahogy olvasom az újonnan megjelent koppintásokat már kezdtem megutálni az eredetit is (bár 1-2 dolog örök szerelem lesz, pl. az e-mail váltásaik), de nem is ez a lényeg.
    Mikor olvastam a sorozat első kötetét nem nagyon nyűgözött le, főképpen ezért, mert másolatnak éreztem, de olvasva a másodikat kellemesen csalódtam, és felcsillant a remény bennem, hogy végre találok vmi. kiemelkedőt az erotikus sorozatok világában, és erre tessék olvasva pár kritikát a molyon és legfőképpen a tiédet a blogodon, kihalt a remény szikrája! Sosem értettem, hogy mi a jó abban, ha valaki csak húzza-vonja a történetet, de nem jut sehova, vagy legalábbis a semmiről süketel, de ezt teszi a pénzsóvárság.
    Azt hittem, hogy Sylvia Day alkot vmi maradandót, vmi nagyot, bár lehet, hogy javul a következő részben, de sztem én azt már nem fogom megtudni, kicsit unom már párosukat! Vagy szimplán az olyan történeteket, ahol van egy pasi, aki gazdag, mint Krőzus, és olyan jóképű, mintha angyalok faragták volna az arcát. Ki tudja?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves tby189!

      Ha hiszed, ha nem, tegnap amikor a kezembe vettem a könyvet, és elkezdtem olvasni, akkor még olyan lelkes voltam, hogy az csuda! Tartott is a dolog, vagy fél óráig... :D Tény, hogy már egy kicsit kezd ez a klisé- gazdag pasi, nőcike, erőszak, deviancia - unalmassá válni, de én úgy vagyok az ilyen könyvekkel, hogy ezt is meg lehetne írni jól. Hisz már csak példának is ott vannak a kosztümös romantikus könyvek, amik leginkább csakis arról szólnak, hogy önmagukat ismétlik, de ettől függetlenül van rájuk vevő bőven. Szóval én mindenre számítottam ennél a könyvnél, csak ilyen mérvű elbutulásra nem. Halál komolyan felidegesített. Gondoltam majd ezen is derülök egy jót, és írok rá valami vicceset, de olyan dühös voltam, hogy egyszerűen felülíródott a humoros vénám. Nem tudom vevő leszek-e a folytatásra... Én is pénzből élek, és most nagyon szélsőséges leszek, de annyi pénzből, mint amennyit ezért a könyvért kiadtam, rengeteg tekercs toalettpapír kijön. Ami legalább hasznos, ugyebár... még mindig dühös vagyok... :D Nem tudom a jövőben mi lesz a hasonló könyvekkel részemről. Kicsit beteg elme vagyok, szóval félek attól, hogy fogok még meredekebbet is olvasni, de most kellene egy nagy levegő. Mielőtt darabjaira cincálom a könyvet! :D:D:D

      Törlés
    2. Látom tényleg nagyon feldühítettek vele! :)
      Egyébként én is imádom a kosztümös könyveket, és hiába tudom mi lesz mindig a vége, nem tehetek róla, de végig szoktam izgulni az egészet.
      Talán csak az tett be nekem is ezekkel a könyvekkel kapcsolatban, hogy a csapból is ez folyik, mmint az alaptörténet, karakterek ismétlődnek újra és újra, és ez már kezd kissé unalmas lenni, jó lenne egy kis arculatváltás! :)
      De van ezeknek a rémeknek is hasznuk, téged megihletnek, és hidd el egy élmény olvasni 1-1 kritikádat, főleg, hogy többségében egyezik is az ízlésünk, legalább tudom mibe érdemes kezdenem!

      Törlés
    3. Az én véleményemmel óvatosan kell bánni. Néha képes vagyok elvinni magam, de valami nagyon. :D Félek is attól, hogy egyszer nem figyelek magamra, és átmegyek ízléstelenbe. Már gondolkoztam azon hogy a főoldalra kiteszek már előre egy "Elnézést kérek!" táblát. :D Most már az lenne az üdítő változatosság, hogy egy igazán jó könyvet véleményezek. El fogom felejteni, hogy azt hogyan is kell. :)

      Törlés
  2. Ez valami fenominális volt!!!Egy élmény volt olvasni,de komolyan!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Örülök, ha tetszett! :) Már csak az a baj, hogy a könyv pocsék... :D:D:D

      Törlés
  3. Ez a kritika valami fantasztikus. Maximálisan jogos persze, teljesen egyetértek. Annyit nevettem. Nagyon jól írsz. Gratulálok. Ez volt a napom csúcspontja :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha sikerült becsempésznem a napodba egy kis vidámságot! Akkor már megérte ilyen formán kidühöngenem magamból a kínomat! :) És még mindig... Csak a könyv ne lenne ennyire pocsék!!! :D

      Törlés
  4. A könyv eddig sem érdekelt, de ezért a sziporkázó kritikáért már megérte, hogy megírták!!! Gratulálok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a dicséretet! Kedves tőled, és örülök ha tetszett. De lassan (nagyon lassan :D) kezdek már zavarba jönni! :D

      Törlés
  5. "A könyvet fürdőkádban ajánlott olvasni, mert annyira csöpög, hogy gond nélkül eláztat maga körül mindent. Ha nem az érzelmi részek vannak feltupírozva, akkor Eva nedvei áradnak mindenfelé... szóval garantált a fulladásos halál."

    Köszönöm neked ezt a két mondatot,könnyesre röhögtem magam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      Én köszönöm a figyelmed! :D És nagyon örülök, ha sikerült derülnöd egy jót. :D

      Törlés
  6. Kaptál tőlem egy díjat :) Kedvenc blog. (kvkozi.blogspot.hu) Remélem nem baj :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Naaaaggyoooon kösziiiiii!!!:-) :-):-):-*

      Törlés
  7. Többet ért a kritikád, mint a könyv! Az borzalmas volt, vártam a két rész után a harmadikat, de ez az erotikus rétestészta blöá. Alig vártam, hogy a végére érjek....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Zsu!

      A könyvhöz nincs mit hozzáfűzni... nekem van fantáziám, tényleg. Annyi mindent elképzeltem, hogy én hogyan folytatnám... de ez. Na ennyire szűkösen gondolkozni képtelen vagyok. A pénzt sajnálom, amit kiadtam érte. Az időt sajnálom amit ráfordítottam... és ha még hozzátesszük hogy a kritikát tikkelő szemöldökkel írtam... borzalmas. :D Szóval igen, én is alig vártam, hogy a végére érjek! :D

      Törlés
  8. XD Ez a kritika mindent visz :-D
    Szóval, persze a Szürke után közvetlenül olvastam el, ha már azt beszélik, nagyon hasonlít.
    Valahol az első rész közepe felé kezdtem úgy érezni, hogy összeírom, hogy milyen borzasztó koppintás ez a könyv, leszámítva a nyelvezetet, mert az furcsán más volt, de nagyjából ugyanazt a könyvet olvastam.
    Szóval nagyon frappánsan a nőnek van szürke szeme és a pasinak kék, és a nő nem csóró, hanem gazdag, de kábé ennyi...
    A második részben viszont megcsillant az eredetiség. Engem a második könyv fordulata teljesen meggyőzött, meg is bocsátottam neki az előző koppintás-jelleget, és alig vártam, hogy olvashassam a harmadikat (úgy tudván, hogy trilógia).
    Az Egymáshoz láncolva viszont nagy csalódás volt. Az az érzésem, hogy ez csak azért íródott, hogy szükség legyen a folytatásra, csak húzza a szálakat, de csak röhejes szenvedés az egész, és ez erotikus részek katasztrofálisak. Kevés igazán jól megírt szexjelenettel sokkal izgalmasabb lett volna, de így a Gideon-féle szexterminátortól már herótot kaptam.
    Viszont, nem mondhatom, hogy nem figyelmeztettél. Sőt, azért olvastam el, mert annyira jót röhögtem az ajánlódon, hogy nem tudtam leküzdeni a kíváncsiságot :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én mindig azt mondom, hogy ami nekem nem tetszik, nem determinálja egy könyv minőségét, attól másnak még tetszhet. Nem vagyunk egyformák... :) De ami már égbekiáltóan bajos, azzal nem lehet mit kezdeni. Én teljesen fennakadtam ezen a könyvön. Tényleg úgy voltam vele, hogy kihajítom az ablakon, és kész. Már a látványa is felidegesít annyira - még mindig - hogy utálkozva fújolni kezdek. Nem tudom mi ütött Day-be hogy ennyire elszaladt... Ez egy olyan rejtély marad, amire sosem fog tudni nekem érdemi választ adni. :D Azért örülök, hogy nekiveselkedtél. Összehasonlítási alapnak jó lesz. Mert van még ezen a kategórián belül olyan, amihez képest ezen könyv, remekműnek fog számítani. :D

      Törlés
    2. Kösz, most nagyon fellelkesítettél :-)
      Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy ebből még hova tud tovább romlani a történet.... ezért a kíváncsiságom úgyse fogja hagyni, hogy ne olvassam el a másik kettőt, de már biztos, hogy pénzt nem fogok költeni rájuk CSAKAZÉRTSE.

      Törlés
    3. Lelkesítés terén nagyon szoktam igyekezni... :D Élő példája vagyok annak, hogy a negatív véleményezés is meghozza a vásárlási kedvet. Vagy nem. :D Pénzt ne adj ki érte, én megtettem, és azóta is azt számolgatom mi mindent vehettem volna abból a pénzből. Mondjuk egy csizmát... vagy nem is tudom... 15 db Kinder tojást, a fiam úgyis meg van most bolondulva a törpökért... Mosóport, nem mintha nem lenne itthon, de az legalább hasznos. WC papírt, mert az legalább van annyira puha, hogy... khm... ellentétben ezzel a könyvvel, ami ezen használati faktoron belül lássuk be nem elég komfortos. :D (Hogy vinné el a fene...:D) De a listán van még 26 csomag csigatészta is, amit élből nem szoktam soha venni, de hátha egyszer ez megváltozik, vagy 20 doboz vörös bab konzerv - na abból lehetne chilit főzni roskadásig. A következményekbe nem akarok belegondolni. :D De példának okáért még 10 kg banán is szerepet kaphat - ha már voltam akkora ökör, hogy megvettem a könyvet. És mivel az ökör egy állat így asszociálhatunk rögvest a majomra - mert mind a kettő szőrös (azért érzed a levezetés egyenes ívét, ugye? :)). Na azt hiszem itt abbahagyom, mert ezt a játékot unalomig tudom játszani, és mindig szomorú a vége, mert rádöbbenek, hogy ebben az országban milyen korlátozottak az anyagi lehetőségeink (ejj, de szépen fogalmaztam :)), és innen már csak egy lépés a politika, amit pedig célirányosan kerülök, mert nem szeretnék szívelégtelenségben, vagy agyvérzésben elhalálozni... :D Szóval, jól mondod: CSAKAZÉRTSE. :D:D:D

      Törlés
  9. Bruhahahahahaaaa... Akkorát nevettem, hogy a férjem éppen úgy néz rám, mintha legalábbis földönkívüli lennék. Mondjuk a vinnyogva röhögés jobban fedi a valóságot :-))
    És igen, bosszantó, ha pénzt adsz érte és megbánod. Sajnos a könyvek ma már-már luxuscikknek számítanak. De a politikát valóban hagyjuk inkább, bár alapvetően a vérnyomásom inkább alacsony, de azt hiszem a politika nem az ú.n. jó stressz kategóriába esik.
    Alig várom az újabb írásaidat, addig meg böngészem a molyt, találtam pár érdekességet ott is.
    Ja, és bár a fantasy még elkerült engem, szívesen kezdeném a te könyveddel, ha lehet. Szóval nagyon örülnék, ha elküldenéd nekem is.
    Üdv: Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na igen, sajnos, legmélyebb bánatomra, a könyv ma már luxusnak számít... Ez az az állapot, ami miatt hosszú perceken keresztül képes vagyok dühöngeni. Na jó, van sok más is, ami fel tud piszkálni, de ez a vesszőparipáim egyike.
      A férjek, mint olyanok, kellenek, mert ha Ők nem volnának, akkor honnan is meríthetném az életszagú tapasztalatokat amiket ide állandóan bebiggyesztek? Csóra faszimat néha már komolyan sajnálni szoktam. nem egy könyvrészletet olvastattam el vele, csak azért, hogy megtudjam, nem én vagyok-e az aki félreért valamit. De egyem meg, sosem visszakozott egyetlen szóval sem. Nem tudom hogyan csinálja, én már kiakadtam volna magamtól...:D
      A könyvem... szívesem átdobom neked, majd a molyon kérek tőled priviben egy email címet... De azt most megmondom, hogy szerintem fogni fogod a fejed. :D Én magammal szemben is vagyok annyira kritikus, hogy nem ajánlom magam senkinek... :D:D:D:D Oké, kaptam sok pozitív visszajelzést, de ez ugyebár nem determinál semmit. :D

      Törlés
  10. A könyv nekem is nagyon fontos dolog, de bevallom, hogy a pénztárcámra való tekintettel először letöltöm őket, vagy kiveszem a könyvtárból, és amikor úgy érzem, megéri a pénzt, akkor azzal megtisztelem a szerzőt, hogy megveszem a könyvét. Hiszen ugye, csak akkor tud írni, ha bevétele van belőle... bár vannak olyanok, akiknek jobb lenne belátni, hogy feleslegeset irtják ki az esőerdőket miatta.
    A könyvedet nagyon köszönöm, leszedtem, és beleolvastam, annak ellenére, hogy félben vagyok a Gyönyörűvel. A Prológust olvastam el, de erősen magamra kellett parancsolni, hogy még ne folytassam, eddig nagyon tetszik, érdekes lesz, azt hiszem, de majd mindenképpen referálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Referálj, el is várom... :D Ma én is visszaolvastam a könyvem, és megint észrevettem hány sebből is vérzik. :D Kezd a kritikus fajtám kellemetlenül érinteni. Lassan olyan mint egy zabszem a... :D Én sem tudok minden könyvet megvenni, csődbe is mennék. Ezért kedvelem a Moly-t. Ott lehet csereberélni, illetve könyvet utaztatni... :D

      Törlés
  11. Szia
    Én is most olvastam el a könyvet de minek.Hova is fajul ez a világ hogy már a Rolex
    karórákban is nyomkövető van.Borzasztó elviselhetetlen mások meg éheznek.Félre a
    demagógiával minden szavaddal egyetértek.Olyan mintha Day kisasszony a saját hamupipőke történet írná meg jó sok szexszel fűszerezve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ráadásul 5 részben! :) 5 rohadt hosszú részben! Ezmiez? :D Mint valami groteszk egyesítése egy pornónak, egy mesével, és egy szappanoperával... Veszélyes egyveleg... Komolyan fontolóra vettem, hogy nálam eddig volt, nincs tovább. De amilyen hülye vagyok el fogom olvasni a többit is. De azért ezt még át fogom gondolni... :)

      Törlés
    2. nekem már fogalmam sincs mivel tudja ezt a történetet még nyújtani. olyan
      unalmas volt hogy ha láttam hogy már megint szex lesz tovább lapoztam.

      Törlés
    3. Nekem is kellett az összes önuralmam, hogy ne lapozgassak tova állandóan... :) Azt hittem ettől rosszabb már nem lehet, hogy Day leért ezzel a könyvvel a gödör aljára, de nem! Épp most próbálom összekaparni a véleményemet a Megigézve c. szösszenetéről és hát... Azt sem tudom hol kezdjem, annyi sebből vérzik. Már röhögni sem tudtam rajta, annyira igénytelen... Borzalom... Ez meg... Fogalmam sincs mivel fogja még két kötetig húzni, de ha tippelnem kell, lesz majd benne gyerekkérdés, meg dráma a nagy semmi. Szétvet az izgalom annyira várom már... Jah... :D

      Törlés
  12. Azt hiszem, hogy két jó dolog van ebben a könyvben.
    A) Emellett jobban tudom értékelni a jó könyveket
    B) Zseniális kritikát írtál belőle. Komolyan, ez sokkal, de sokkal jobb, mint maga a könyv! Ezt a könyvet nem szeretem, de ezért a kritikáért érdemes volt megírni! :)

    A sorozat ezen résznek úgy álltam neki, hogy láttam, hogy már írtál róla kritikát, de először a könyvet kezdtem el olvasni, és csak utána azt, amit Te írtál róla. Ennek ellenére a kritikáddal teljes mértékben egyet értek.
    Nos, a könyv kétféle reakciót váltott ki belőlem: az első részében halálosan untam ezt az egészet, mert ez a könyv konkrétan nem szól semmiről (na jó, ez erős túlzás, tudom…).
    Amikor pedig a főhősök egymásnak estek, én legszívesebben bealudtam volna minden egyes alkalommal...
    Másrészt konkrétan felhúztam magamat a könyv olvasása közben. Ennek a két „nem tudok meglenni egy napig sem a másik nélkül” embernek a szenvedése néha már kiakasztó volt. És ebből még lesz két kötet! Ó, Te Jó Ég! Ezek után még mire számítsak? (Csakhogy az a baj, hogy valószínűleg el fogom olvasni azokat is, mert sajnos baromira érdekel, hogy mit kanyarít még ki ebből az egészből az írónő. De pénzt tutira nem adok ki rá: kölcsönkérem vagy könyvtár. Ennyi.)
    Aztán elolvastam a kritikádat, és kissé megkönnyebbültem, mert
    1, nem csak én érzek így a könyvvel kapcsolatban.
    2, pont azon elemeit ragadtad meg a könyvnek, amelyek nekem is rettentően csípték a csőrömet.
    De ami a hab volt a tortán, az az, hogy Sylvia Day újonnan bebizonyította, hogy ő a koppintások koronázatlan királynője. Azt még elnéztem, hogy az első könyvben kaptunk egy ötven árnyalatra hajazó sztorit meg azokat a kliséket, amelyek szinte mindenütt ott vannak. Bár, a második könyvnél éreztem potenciált a sztoriban, és képletesen szólva elkezdtem dörzsölgetni a tenyeremet, hogy „ebből még lehet valami”, meg „na, végre, valami olyan olvasmány a nap alatt, amire érdemes időt áldozni”. Biztos, hogy elolvasom a harmadik… Na… erre kaptuk ezt…
    Szóval mi borított ki? Igazából már a második részben is már ott volt ez a rocksztár vonal, ami igazából ott még annyira nem is zavart, elvégre miért ne kerülhetne elő ez több könyvben is, nem igaz? DE!
    Amikor a harmadik könyvben azt mondja ez a mi rocksztárunk Eva-nak egy telefonbeszélgetés során, hogy idézem: „Nagyon messzire jutottam Pete csehójától.”
    Na akkor elszakadt a cérna. Már nem azért, de drága írónőnk tutira NEM olvasta S. C. Stephens: Esztelen trilógiájának egy részét sem (remélem érzékelhető az irónia).

    SPOILER


    Ó, ugyan, az egybeesés biztos véletlen, hogy a főhős ott is
    PETE BÁRJÁBAN/CSEHÓJÁBAN JÁTSZIK, AHONNAN KITÖRNI KÉSZÜL A ZENEKARÁVAL!!!!



    SPOILER VÉGE.

    Drága Sylvia! Na elmészteajóbüdös… már bocsánat.
    Nem tudom, hogy hogyan tud ennyire lazán és ilyen egyszerűséggel átvenni elemeket más könyvéből. Legalább más nevet adott volna annak a szerencsétlen csehónak, könyörgöm! Vagy ennyire nincs fantáziája? Ezt azt hiszem, sohasem tudjuk meg… Hát röviden ennyit tennék hozzá ehhez a könyvhöz.
    Na jó, ennyi elég is lesz belőlem és a fröcsögésemből, pedig nem vagyok ilyen típus. Úgy tűnik, hogy ezt hozza ki belőlem a pofátlan koppintás. :D
    Visszakanyarodva ezen írásodhoz és a bloghoz: annak ellenére, hogy a könyv kiakasztott, nagyon élveztem a kritikádat. Szellemes, szórakoztató és nem köntörfalazol. Már többet is olvastam a kritikáid közül és mindig bearanyozod a napomat. Csak így tovább! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem is tudom hirtelen mit is írjak még ide, mivel gyakorlatilag mindent leírtál, amit én is gondolok, sőt, kiegészítetted olyan információkkal is, amikről nem volt tudomásom - emiatt pedig nagyon hálás vagyok, mert így okosodik ugyebár az ember. :) Köszönöm jókívánságaid, és kedvességed, igyekszem hű maradni önmagamhoz, és továbbra is nagy szájjal viselni a véleményem - azon mindig röhögni szoktam, hogy pont emiatt az egyenesség miatt utálnak meg lassan a kiadók, de tudod mit! Adjanak ki értelmes könyvet, és akkor én pedig átmegyek unalmasba, és annyira pozitív leszek, ami már az egészségtelenség határát fogja súrolni... :D Élveztem olvasni a soraidat. Megnyugvással tölt el a gondolata annak, hogy a véleményemmel nem vagyok egyedül. És ez óriási érzés! :)

      Törlés
  13. Hello! A negyedik kotetet is leforditottak mar? vagy nem? koszi a valaszt

    VálaszTörlés